Az ideális hálózat
Tízévvel ezelött elhatároztam, többé nem írok hifiröl - söpörtem eleget,
söpörjön már más is. Betüvetés helyett inkább betüszedéssel
foglalkozom, másoknak csinálok újságot, könyvet. Ami tapasztalatot
alapfokú hifi-készülékek tesztelésével szereztem egy áru nélküli
társadalomban, amúgy sem érhet sokat az új piacgazdaságban. Ezt a saját
börömön is megtapasztaltam. Mióta nem kell tekintettel lennem a hazai
piac sivárságára, az olvasoközönség anyagi körülményeire és egyéb
didaktikai szempontokra, végre lelkiismeretfurdalás nélkül szerezhettem
magamnak "kevésbé demokratikus", azaz kissé drágább készülékeket,
gondolván, hogy én aztán játszva kiismerem magam közöttük. De ahogy
feljebb léptem az árlistán, bizony én is elkövettem az összes hibát, és
éppúgy megfizettem az árát, mint bárki más. Szóval, "filiszter lettem
magam is."
Mielött azonban ezekre
rátérnék, szeretném kihasználni az alkalmat egy kis mentegetödzésre.
Annak idején nagyon sokat kísérleteztünk, és mint búcsúbeszédemben
kissé általánosítva megfogalmaztam, "elkövettük az összes lehetséges
szamárságot, hogy ne másoknak kelljen elkövetniük". Ezekért
természetesen én vagyok a felelös egy személyben, és örülök, hogy most,
tíz év után a Hifi Piac jóvoltából konkrétan is kiigazíthatom két
lényeges tévedésemet (ha még érdekel valakit).
Hogy milyen készülékeket használok, azt itt nem fogom elmondani, mert ez nem
a reklám helye. Amúgysem "a legjobbak" - én ezekkel tudtam megalkudni.
Valamennyi gépem hangszóróstul-kábelestül ugyanannak a cégnek a
terméke. A gyárnak van egy internetes honlapja, amelyen több ezer
magamfajta örült próbálja megváltani a világot. Sok jó tanácsot kaptam
már ezen a fórumon, persze, mindvégig az általunk favorizált
gyártmányokról. A fentnevezett Roy azonban olyasmire jött rá, ami
gyanítha-tólag tökéletesen márka-független: milyen legyen az elektromos
vezeték a villanyórától a készülékekig. Vagy kétszáz bajtársunkat már
megfertözte a mániájával. Én is kiépítettem Roy vezetékrendszerét, és a
nyereség minden elképzelésemet felülmúlta.
A villanyórát és az ahhoz tartozó kismegszakítót senki sem bonthatja meg
az Elektromos Müveken kívül. A mért áramot azonban már mindenki a maga
felelösségére vezeti tovább egy müanyagdobozra, amelyen kismegszakító
kapcsolók, angolos rövidítéssel MCB-k (Miniature Circuit Braker)
sorakoznak. A lakás különféle áramköreit védik, zárlat esetén
lekapcsolnak. Roy ötleteit eddig nem méltattam figyelemre. Sajnos (vagy szerencsémre) a szobámban kevés a konnektor, ezért a hifihez az ajtó elött, a szönyeg alatt kellett futtatni a hálózati kábelt, amiben mindenki folyton orra esett. Még egyszer rákérdeztem a honlapot menedzselö gyári adminisztrátornál, nincs-e valami javaslata. Csodák csodája, vállvonogatás helyett végre konkrét tanácsot kaptam: ök külön MCB-t és onnan 6 mm2-es drótot javasolnak. (Mindig háromszoros vezetékröl van szó; a fázis szigetelésének színe fekete, a nulláé kék, a védöföldé sárga-zöld csíkos.) Visszakérdeztem: ö milyet használ otthon. Nos, ö speciel 10-eset, de a hivatalos javaslatuk a 6-os" Miheztartás végett, a normál gyakorlatban a rézdrót sohasem vastagabb 1,5-2,5 mm2-esnél, különben nem lehetne behúzni a jóelöre bevakolt gégecsöbe. Hatos, pláne tízes vezetéket nemhogy huzalozni nem lehet, de még meghajlítani is alig. A három szálat bele lehet ugyan eröltetni egy 20 mm-es gégecsöbe, de azt utólag vagy sikerül belehajlítgatni-bevakolni a falba, vagy sem. Ha nem, akkor a falon kívül kell vezetni, mondjuk egy fehér müanyag szerelöalagútban. Az ember tehát háromszor is meggondolja, hogy belevágjon-e. Engem voltaképpen a gyári "hivatalos" javaslat gyözött meg róla, hogy Roy ideáit komolyan kell venni. Roy ösvényein
Roy egy második, komplett kismegszakító-dobozt installált, egy egész sor
MCB-vel. ö aktívrendszert használ, összesen 9 készülékében van
tápegység, tehát ennyi MCB-t és ugyanennyi "ösvényt" kellett
kiépítenie. Közönséges halandónak kevesebb is elegendö. Általában 3
ösvény tekintendö optimumnak: egy a forrásokat szolgálja ki
(lemezjátszók, tunerek), egy az elöerösítöt (keresztváltót stb.), egy
pedig a teljesítményerösítö(ke)t. De persze az a legjobb, ha minden
tápegység külön, önálló ösvényröl müködik. Mintha valamennyit
közvetlenül a villanyórára akasztanánk. Roy irományai 6-os kábelröl szólnak, de újabban már ö is a 10-est emlegeti, ezért elöször is a kettö közötti különbséget akartam megismerni. Egyetlen MCB-t installáltattam, és arról kétféle vezetéket futtattam párhuzamosan, két külön konnektorra. A vastag drótot könnyen bele lehet szerelni a kismegszakítókba - annál nehezebben a normál fali csatlakozóaljzatokba, a villanyszerelö majd' belezöldült. (Késöbb áttértem az ipari csatlakozókra, ezekröl is külön szólok majd.) Ipari célra szánt aljzat és csatlakozódugó. Az érintkezök vastag rézrudak, illetve rézhüvelyek. A vastag drót csavarral rögzíthetö mind az aljzatban, mind a dugóban.
A vastag rézdrót "beégése" hosszú folyamat, a kábel csak 8-10 hét után
nyeri el a végleges hangját, de néhány nap után már egész
tisztességesen szól ahhoz, hogy felmérhessük a potenciálját.
Konnektorok között sohasem szabad ide-oda váltogatni. (Tettem már
tönkre erösítöt azzal, hogy kikapcsolás után túl hamar kapcsoltam
vissza!) Egyszerüen csak zenét kell hallgatni néhány napig, és
megfigyelni, hogy mennyi örömünket leljük benne. Elosztó és hálózati kábel
Az én készülékeim hálózati kábelei müszercsatlakozósak, vagyis
cserélhetök. A következö lépésben tehát az egész készletet
(elosztójukkal együtt) lecseréltem egy saját gyártmányú 10-es
elosztóra, amely a készülékállvány aljáig fut és ott három 6-os
vezetékre oszlik. A végükre bolti, 300 forintos müszercsatlakozót
forrasztottam. A kettös szigetelés kötelezö. Második szigetelörétegnek
zsugorcsövet választottam (egyméteres szálakban kapható), de persze
mást is ki lehet találni. A merev kábellel természetesen ügyeskedni
kellett, amíg sikerült odahajlítgatni a készülékek "bejáratához".
Ipari célokra ugyan, de készül olyan aljzat és dugó, amely felveszi a 6-os
kábelt meg a kissé körbereszelt 10-est is. Nagyobbak a szokványosnál,
kissé ormótlanok. Belül vaskos réz nemiszerveik vannak, a kontaktus
úgyszólván tökéletes. Sokféle kivitelben kaphatók, nekünk nyilván a
hárompólusú változatra van szükségünk, a dugalj típusszáma DAFR 162, a
dugóé DFM 162. Az aljzatnak fel-lecsapható fedele van, azt le kell
fürészelni. A dugóból el kell távolítani a hátsó, csavarokkal ellátott
rögzítöelemet, a vastag kábel miatt amúgy sincs rá szükség. Három ilyen
konnektort installáltattam, három MCB-röl, gégecsöben futó 10-es
kábelekkel. A "hálózati madzag" is zsugorcsöbe bugyolált 10-es kábel.
Sajnos, a zsugorcsö vagy túl szük, vagy túl tág, hevítés után nem simul
rá szépen a kábelekre. Nem igazán elegáns. A müszercsatlakozó dugójának bekötése az IEC szabvány szerint, szemböl nézve (vagyis ezeket a lyukakat látjuk a dugó elején, mielött belenyomnánk a készülékbe). A: fázis, B: védöföld, C: nulla.
Akinek a hálózati kábelei nem bonthatók, magára van utalva. Senkinek sem ajánlom, hogy "belebarmoljon" a készülékeibe. Elöbb-utóbb minden hifit eladnak, elfuserált masinát viszont senki sem vesz, gyári állapotban kell maradnia. Az "ösvény" ilyenkor jobb híján véget ér a konnektornál. Még így is jobb lesz, mint bármi más, de készíteni kell hozzá valamiféle toldalékot az ipari csatlakozóaljzat és a normál villásdugó között. Nincs tippem. Mindenki a saját felelösségére járjon el. MCB, de milyen?
Hifiben a jól szólásnál én általában többre tartom a hallgathatóságot - de a
jobb energiaellátás folytán mindkét paraméter bámulatosan sokat javult.
Ezen a ponton abba is akartam hagyni a kísérletezést, dehát nem
bújhatunk ki a börünkböl, a hifista mindig hifista marad és utána akar
járni a dolgoknak. Roy annakidején végigpróbált egy csomó MCB-típust,
és oda lyukadt ki, hogy egyik pocsékabb, mint a másik - még a
legelviselhetöbb az angol Memera. Minthogy a tippjei eddig mind
bejöttek, ezt a tézisét már nem kérdöjelezte meg senki, és elkezdték
vásárolni a Memerákat. Én is beszereztem három darabot, bár nem füztem
hozzájuk nagy reményeket. ("Ha bevetted a várost...!") És ekkor jött a
meglepetés. A legendás Memera hangja steril, sávhatárolt, se alja, se
teteje. Az én szobámnak van egy eröteljes 60 Hz-es rezonanciája,
ráadásul a hangszórók a sarokban állnak, elkerülhetetlen némi jótékony
bummogás - de a Memera még ezt a 60 Hz-et is kiszürte. ![]() Demonstráció céljára készült 16A-es ABB belsö szerkezete. A kék nyíl azt a szakaszt szemlélteti, amelyen egy Szerintem tehát Roy tévedett. De már az is nagy szó, hogy egyáltalán felismerte: az MCB-knek hangminöségük lehet! A kismegszakítók bonyolult belsö szerkezete - lásd a 3. képen - indokolhatná ezt, dehát utólag könnyü bölcsnek lenni. Most már további MCB-típusokkal próbálkoztam. (Kétféle típus van forgalomban: "B", azaz gyors, illetve "C", azaz lassú. Bennünket a "B" típus érdekel. Van rajtuk még egy, nem túl lényeges adat, ez a mi számunkra 3000 és 4500 között van. A 6000-re specifikált típusok inkább a villanyórába valók.) A boltban elmagyaráztam az eladónak a problémámat, és megkérdeztem, szerinte melyikkel érdemes kezdeni. Kapásból rangsorba rakta a típusokat. ö persze alighanem a megbízhatóságuk alapján ítélt, tény, hogy a francia-olasz Merlin Gerint tette az elsö helyre, így hát ezt próbáltam ki elsönek. Nos, a Merlin szinte azonnal sokkal kellemesebben zenélt mind a Memeránál, mind pedig az eredetileg installált, a hazai Bakony Müvek gyártotta SBS-nél. Mire teljesen beégett (nettó 20 óra), az SBS-hez képest akkora különbséget tapasztaltam, mint egy közepes és egy nagyon jó lemezjátszó között. Amit én eddig a hifim eredendö gyöngeségének véltem - monós, nem igazi a magasa, zavaros a mélye, torzít a közepe, a tenor krákog, a szoprán selypít, a dzsesszmuzsika unalmas - az bizony jórészt a gyatra MCB hibája volt. De hogy kevésbé jól kiépített, esetleg közös MCB-röl futó vezetékkel, olcsóbb készülékek (hifi-tornyok?) zenéjén is meg lehet-e hallani két kismegszakító különbségét? Ki tudja. Én arra tippelek, hogy igen. Egy ilyen próbát megejteni csak fillérekbe kerül. 16A kontra 32A
A hangminöség szempontjából tehát az volna a legjobb, ha egyáltalán nem
használnánk MCB-t - dehát megkerülhetetlen. Söt, még egyfajta
hierarchiába is kell illeszkednie. Ha a villanyórán lévö "fökapcsoló"
mondjuk 32A értékü, akkor az utána következö, a lakás egy-egy
körzetéért felelös MCB nem lehet nagyobb 16A-nál, hogy zárlat esetén
csak ez az utóbbi MCB vágódjon le. Akkor csak egyetlen áramkör marad
feszültség nélkül, nem pedig az egész lakás. Logikus.
Eljátszottam a gondolattal: ha ez az ügy húsz évvel ezelött derül ki, biztosan
szerveztem volna egy MCB-körtesztet, összehasonlítva az összes létezö
típust. Hányfélét is találtam volna a boltban? Egyetlenegyet: a hazai
gyártmányt. Talán még egy keletnémetet meg egy bolgárt. Ugye, milyen
nehéz elképzelni ezt ma?! Ma már csak magánzó vagyok, komplett tesztre
nem vállalkozom. De ha már itt volt a kezemben egy marékra való nyugati
MCB (most már csupa 32A-es típus), szerettem volna legalább benyomást
szerezni róluk. Mindig egyszerre hármasával cseréltem le öket. Darvas László (1979-1992 a Hifi Magazin szerkesztöje) Földhurok Szerintem nincs olyan zenész, stúdiós, vagy hangtechnikus, aki még ne tapasztalta volna meg a földhurok áldatlan következményeit. Akkor beszélünk földhurokról az audio rendszerekben, hogyha az egyébként önmagukban kifogástalanul muködo készülékeinket összedugdosva zavaró brummok, cicergések és ezek mindenféle kombinációi jelennek meg a hangrendszerünkben. A földhurkok szakszeru elhárításához alapesetben elég megfordítani egy villásdugót, bonyolultabb helyzetben viszont nem árt tisztában lenni az elektronika alaptörvényeivel, és mivel a kérdés életvédelmi funkciókat is érint, a büntetojoggal :) Földhurok2 - A tápegység visszavág A múltkori földhurkos bejegyzésben nem sokat meséltem a részletekrol, de aki elolvasta az idézett cikket, az elég sokat megtudhatott a rusnya földhurkok természetérol és elhárításuk módjáról. A földhurkokról egy jó összefoglaló írást találtam a Hobbielektronikaoldalán.
Nagyon gyakran probléma van viszont a notebook számítógépekkel, ha a hangjukat ki szeretnénk erosíteni.
A probléma látszólag nem magyarázható földhurokkal, a hatás alapján viszont mindenki azonnal földhurokra gyanakszik.
A megoldást a jól ismert leválasztók jelenthetik itt is. ![]() ![]() Még egy pár szót kéne szólni a notebookok hangchipjeiről. Általános elvként elmondható, hogy ezekre nem sok gondot fordítanak a tervezők. Megelégednek azzal, ha elfogadható minőséget produkál, képes megszólaltatni a picike és igénytelen belső hangszórókat, aztán kész. Aki jó minőségű hangot szeretne laptopról hifi készülékre, karaokéra, vagy színpadi rendszerre kivinni, az mindenképpen jól teszi, ha vesz egy külső, USB-s vagy FireWire-es hangkártyát. Az a tapasztalatunk, hogy még a fapados és olcsó Behringer UCA-202-vel is sokkal jobb lesz a kimenő hang, mint a belső hangkártyával. Ha pedig felvételt akarunk készíteni, akkor ne is spekuláljunk a saját bemeneten, használjunk mindenképpen külső eszközt! Ha komolyabb célokra is be akarjuk vetni a gépünket, például zeneszerkesztés, LiveAct, vagy bármi más, ahová ASIO-s cucc kell, akkor számtalan M-Audio, E-MU, ESI és Cakewalk interfész közül válogathatunk. Ebben a kategóriában a kis kedvenc nálunk az olcsósága és sokoldalúsága miatt a Cakewalk UA1-G . Most kifejezetten a zaj problémák orvosáláról akartam beszélni, ezért nem megyek bele abba témába, hogy milyen notebook gépek alkalmasak zenei szoftverek futtatására és milyenek nem, mert ez egy jó nagy lélegzetű történet. Majd arra is sor kerül. Egyetlen dologra még célszeru odafigyelni, ha a notebook saját kimenetérthasználjuk, és a fent említett vonaltrafók bevetésére készülünk. A legtöbb notebookon kombinált vonal / fejhallgató kimenet van, ami nagyon alacsony impedanciát jelent. Némelyik típuson azonban át lehet kapcsolni a kimenetet, hogy fejhallgató, vagy vonal szintet produkáljon. Ilyenkor a vonaltrafó által képviselt terhelo impedanciát már figyelembe kell vennünk. Járjunk el tehát körültekintoen! Egy egyszeru próbával is eldönhtejük, hogy mi lesz a jó megoldás. MidiTom Hangszórókábelekkel kapcsolatos mítoszokról és áltudományos teóriákról Írta: Horváth Csaba
Utolsó módosítás: 2019.02.06. (dőlt betűs részek) Ha a mítoszokat díjazni lehetne a hangtechnika világában, akkor a hangfalkábelekkel (pontosabban hangsugárzó kábelekkel, hangszóró kábelekkel) kapcsolatos babonák biztosan dobogós helyre kerülnének. A tévhit lényege, hogy speciális anyagú, bevonatú, szövésű ('audiofil', 'high-end') kábelek tisztábban (kisebb zajjal, kisebb torzítással stb...) szólnak, jobb akusztikai vagy átviteli paraméterekkel rendelkeznek, mint a hagyományos flexibilis hangsugárzókábelek.
Kábeli zűrzavar - sok hűhó semmiért? A kedves "audiofil" hangfalkábel gyártó cégek persze megpróbálnak mindent beetetni a hiszékeny zenehallgatókkal. A vásárlók elektronikai és akusztikai ismereteinek hiánya pedig egyenes utat jelent a babonás tévhitek felé... Ilyen például a szkin effektus emlegetése audió rendszerekben, különleges vezetőanyagok (ezüst, oxigénmentes réz), szigetelések (pl. teflon...) és szövések alkalmazása, felfutási időkkel, fázisokkal kapcsolatos félelmek. Aztán vannak igazán őrült elképzelések is: kábelek bejáratása, rézvezeték demagnetizálása... Természetesen lehet hallható különbség két kábel között, de a különbség valódi oka nem az ezüst bevonatban vagy egyéb fölösleges technikai csodában rejlik. Hallható különbséget mindig a kábelek (túl nagy) ellenállása okozza. És ha valaki egy kicsit is tisztában van az akusztikai lánc működésével, akkor felvetődik számára az ésszerű kérdés: vajon hogyan lehet különbséget tenni két, megfelelően méretezett 3 méteres hangszórókábel között, amikor a hangszóró lengőtekercse több méter hosszú hagyományos rézdrótot tartalmaz? Szerencsére, az elmúlt száz évben végzett rengeteg kutatásnak köszönhetően sok mindent megtudtunk az emberi hallásról. Mindezek a kísérletek megtalálhatóak a pszichoakusztikával foglalkozó könyvekben - igaz háromszáz oldalon, angolul... A pszichoakusztikai kutatások során vizsgálójelek széles spektrumát használják, egyszerűtől a bonyolult felé haladva: szinusz jel, fehér és rózsazaj, komplex periodikus jelek, impulzusok, és persze rövid zenei részletek. A vizsgálati alanyok többnyire 20 és 40 év közötti jó hallással rendelkező emberek (általában egyetemistákat toboroznak ezekre a vizsgálatokra). Olyan emberi képességek, mint a legkisebb észlelhető szintkülönbség egy egyszerű szinuszjelben, zajban, komplex periodikus jelben vagy impulzusban (Just-Noticeable Level Differences), legkisebb érzékelhető különbség a frekvenciában (Just-Noticeable Frequency Differences), időbeli és frekvenciatartománybeli maszkolási törvényszerűségek egyértelműen leírhatóak. Pszichoakusztikai kutatások során ún. vakteszteket használnak. Leggyakoribb formája az ABX teszt, amikor egy ismeretlen jelről (X) kell eldönteni, hogy A vagy B, a másik amikor két ismeretlen lehetőség közül kell választani (two-alternative forced-choice test). A hagyományos zenei 'tesztek' (ezek a 'meghallgattuk' típusú tesztek) hitelessége egyértelműen megkérdőjelezhető. Elsősorban azért, mert a zenei memória rövid és pontatlan: nagyon nagy különbségekre ugyan vissza tudunk emlékezni még hosszabb idő után is, apró árnyalatnyi eltérésekre azonban már pár másodperc után is igen nehéz. Tehát ezek a tesztek csak akkor lennének relevánsak, ha a teszt résztvevői maximum 5 másodperces zenei részleteket hasonlítanak össze minél gyorsabb átkapcsolással. A legtöbb audiofil hangsugárzó kábel 'teszt' pont a zenei memória tökéletlenségét használja ki. "Egy órával ezelőtt ez az album másképp szólt..." - gyakorlatilag értelmetlen kijelentés, mert a következő 59 perc felülírta a zenei emlékezetet... Egy jó hallással rendelkező ember számára a legkisebb észlelhető szintkülönbség (Just-Noticeable Level Difference) 0,3 dB. Ez az érték tiszta szinuszos jelre vonatkozik, más típusú jelek esetén a küszöb magasabb. Ráadásul az emberi fül rendkívül érzéketlen az amplitúdóváltozásokra nagyon alacsony és nagyon magas frekvenciákon. Ha a kábel által okozott maximális amplitúdó hiba 0,3 dB vagy ez alatt van, akkor a kábel hatása gyakorlatilag nem hallható (Akit részletesebben is érdekel az emberi hallás és jó angol nyelvtudással rendelkezik, annak ajánlom Eberhard Zwicker illetve Floyd E. Toole könyveit).
Erősítő, hangszóró kábel és a hangsugárzó villamos helyettesítő kapcsolási rajza Azért, hogy érthetőbb legyen, hogy miként hat a kábel az erősítőből kijövő jelre, meg kell ismerkednünk a hangszórókábel villamos modelljével (helyettesítő kapcsolási rajz, RLC modell). A modellben a Z jelképezi a hangdoboz frekvenciafüggő impedanciáját, aminek később még nagy szerepe lesz. Lcable a kábel induktivitása (önindukciója), Ccable a kábel kapacitása, Rcable a kábel egyenáramú ellenállása (oda-vissza). Mivel a hangsugárzó impedanciája mérhető, a kábel paraméterei mérhetőek (vagy katalógus adatokból kiszámolhatóak), ezért az erősítő-kábel-hangsugárzó rendszer akár egy áramkör szimulációs programban is modellezhető. Audió kábelekben az elektromágneses hullám terjedésének 200 méterig nincs hatása a hangfrekvenciás átvitelre, azonban a hullámterjedés következtében fellépő reflexió a nagy sávszélességű erősítők stabilitását már kisebb távolságoknál is negatívan befolyásolhatja. Például 10 méteres kábelhosszt elérve a negyedhullámú rezonancia (alaprezonancia) már elég közel kerül a gyorsabb erősítők működési tartományához. Szerencsére a végfokok 99%-a beépített védelemmel rendelkezik és ezzel a jelenséggel nem kell foglalkozni. Ami hiányzik a modellból, az a szkin hatás. Szerencsére hangszóró kábelekben hangfrekvencián a szkin hatás elhanyagolható. Például 1,5 mm2 keresztmetszetű vezetéknél 20 kHz-en a szkin hatás miatt az ellenállás 12%-al lesz nagyobb az egyenáramú ellenállásnál. A szkin hatásnak ugyanakkor van egy érdekes következménye: csökken a kábel önindukciója. (Nagyon hosszú kábeleknél az induktivitás nagyobb magasfrekvenciás veszteséget okoz, mint a szkin hatás). A kábel kapacitása, induktivitása és ellenállása a kábel hosszúságával egyenesen arányos. A keresztmetszet növelésével az ellenállás arányosan csökken, a kapacitás kis mértékben nő, az induktivitás pedig kis mértékben csökken. A kábel villamos paraméterei önmagában még nem határozzák meg teljesen, hogy milyen lesz a tényleges átvitele. Minden audio kábel viselkedése két további fontos tényező függvénye: az egyik, hogy milyen kimeneti ellenállású jelforrás hajtja meg, a másik pedig az, hogy milyen terhelés (terhelő ellenállás vagy terhelő impedancia) van a másik végén. A hangszórókábelek kapacitásával kapcsolatos tudnivalókat gyakorlatilag pár mondatban össze lehet foglalni:
1. Teljesen közönséges PVC szigetelésű hangszórókábelek fajlagos kapacitása 70 pF/m-től 170 pF/m-ig terjed. Néhány speciális szövésű audiofil hangszóró kábel fajlagos kapacitása eléri a 2000 pF/m értéket.
Néha hallani olyan esetről, hogy hosszú és nagy kapacitású kábel levágja a végfokot, miközben ezek az erősítők nagy kapacitív terheléseket (akár 200 nF) is képesek meghajtani gerjedés (oszcilláció) nélkül. A gerjedés egyik lehetséges magyarázata az, hogy a nagy kapacitású kábelekben kisebb az elektromágneses hullám terjedési sebessége, ami alacsonyabb frekvenciájú negyedhullámú rezonanciát eredményez.* Ha a rezonancia „találkozik” valamilyen rádiófrekvenciás (RF) zajjal, pl. DAC maradék zajával és az erősítőnek nincs megfelelő RF védelme, akkor az erősítő túlmelegedhet, és az áramvédelem (jobb esetben) lekapcsolja a végfokot. A rádiófrekvenciás oszcilláció elkerülése érdekében egy nagyon egyszerű csillapító áramkört (10 Ohm ellenállás párhuzamosan egy 1-2 uH tekerccsel) adnak a teljesítményerősítők kimenetéhez. A csillapító áramkörnek nincs hatása az 500 kHz alatti frekvencia átvitelre és 'normál' hangszórókábelnél a védelemnek csak 10 méter felett van jelentősége. A kábel önindukciós együtthatója egy aluláteresztő szűröt alkot a rá kapcsolt hangszóróval. Minél nagyobb az induktivitás vagy minél kisebb a terhelő impedancia, annál alacsonyabb lesz az aluláteresztő szűrő töréspontja. Szerencsére 15-20 méterig az induktivitás nem okoz jelentős (0,5 dB-nél nagyobb) magas veszteséget. A 4 Ohm-os névleges impedanciájú hangsugárzók érzékenyebbek az induktivitásra, mint a 8 Ohm-os rendszerek. Most pedig jöjjön a hangszóró kábelek legfontosabb paramétere, az egyenáramú ellenállása. A vezeték ellenállása és a hangsugárzó változó impedanciája együtt egy frekvenciafüggő csillapító tagot (feszültségosztót) képez. Az osztásnak van egy fix (DC) komponense és egy frekvenciafüggő része. Egy igencsak alulméretezett rendszerben az első hangerő csökkenésként, az utóbbi hangszín változásként jelentkezik (egy kétutas hangdoboznál mély és közép kiemelésként). A kábel ellenállása a hangsugárzó impedanciájától függ: minél alacsonyabb a hangszóró vagy hangsugárzó impedanciája (terhelő impedancia), annál kisebbnek kell lennie a kábel ellenállásának. Ha maximum 0,3 dB csillapítást engedünk meg a kábelen, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 4%-a lehet. Ha 0,5 dB maximális csillapítást okozhat a kábel, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 6%-a lehet. Ha pedig 1 dB maximális csillapítást engedünk meg, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 12%-a lehet. Miután a villamos paraméterek hatását és a villamos paraméterek és a kábel hossza és keresztmetszete közötti összefüggéseket tisztáztuk, a továbbiakban egyszerűbb azt vizsgálni, hogy egy adott hosszúságú, keresztmetszetű kábel egy adott terheléssel hogyan viselkedik. Ekkor az alábbi lehetőségek maradnak:
A vizsgálatok (mérések, szimulációk) elvégezhetők mind ideális ('ohmos' vagy másképp rezisztív) terheléssel vagy valós (hangsugárzót jobban leíró) terheléssel. Az első esetet bemutatom egy ideális terheléssel, a harmadik esetet egy valós terheléssel.
10 méter hosszú közönséges 1,5mm2-es kéteres hangszórókábel frekvenciaátvitele 4, 8 és 16 Ohm-os ellenállással A fenti ábrán egy 10 méter hosszú 1,5mm2-es kéteres hangszórókábel frekvenciaátvitele látható 4, 8 és 16 Ohm-os ellenállással, mint terheléssel. A kábel induktivitása 0,7 uHenry/méter. A 4 Ohmos terhelő ellenállásnak nem csak a csillapítása nagyobb, de a magasfrekvenciás esése is hamarabb kezdődik. Ugyanezekkel a fajlagos paraméterekkel számolva a 4 Ohm-os esetnek megfelelő átvitelt érhetünk el egy 8 Ohmos ellenállással 10 méter helyett 20 méteres kábellel vagy 16 Ohmos ellenállással 40 méter kábellel! Minél kisebb a terhelőellenállás (minél kisebb a hangsugárzó impedanciája), annál érzékenyebb a kábel ellenállására és induktivitására - és minél nagyobb, annál érzéketlenebb. Másképp: adott vezettékkeresztmetszethez 8 Ohm-os hangsugárzóval kétszer nagyobb maximális kábelhossz tartozik, mint egy 4 Ohm-os rendszerrel. Mivel a hangdobozok váltakozóáramú ellenállása (impedanciája) a frekvencia függvényében változik, ezért a kábel csillapítása is frekvenciafüggő lesz. (A váltakozóáramú ellenállás változása a frekvencia függvényében a hangsugárzó impedanciamenetével ábrázolható). Ott, ahol a hangdoboz ellenállása jelentősen megnő a névleges értékhez képest (pl. rezonanciafrekvencián, keresztezési frekvencián), a csillapítás jóval kisebb lesz, mint azokon a szakaszokon, ahol a hangdoboz impedanciája az egyenáramú ellenálláshoz közelít. Azaz minél nagyobb a hangszórókábel ellenállása, annál inkább tükröződik a hangsugárzó göröngyös impedanciamenete a frekvenciaátvitelben.
10 méter hosszú közönséges kéteres hangszóró kábel átvitele egy kétutas reflex hangdobozzal (vezető keresztmetszet: 1,5mm2 (zöld) és 0,75mm2 (kék)) A fenti ábrán egy közönséges 1,5 mm2 keresztmetszetű és egy 0,75 mm2 keresztmetszetű, 10 méter hosszú kéteres hangszóró kábel átvitele látható egy kétutas reflex hangdobozzal. A hangdoboz névleges impedanciája 8 Ohm, ugyanakkor az impedancia 20 Hz és 20 kHz között 6,6 Ohm és 30 Ohm között ingadozik a frekvencia függvényében. Az impedanciagörbe által generált legnagyobb hullámzás az amplitúdóban kb. 0,25 dB az 1,5 mm2-es kábelnél, és 0,4 dB a 0,75 mm2-es kábelnél, ami nem hallható kategória. Mivel a vezetékek ellenállása a vezeték hosszával egyenesen, a keresztmetszet növelésével pedig fordított arányban változik, ezért minél hosszabb egy vezeték, annál nagyobb keresztmetszetűnek kell lennie. Minden egyes hosszúsághoz és névleges impedanciához tartozik egy minimális vezeték keresztmetszet, aminél kisebbet nem szabad alkalmazni. Ugyanakkor a minimálisnál jóval nagyobb keresztmetszet alkalmazása fölösleges. (A minimális vezeték keresztmetszetet a teljesítmény is befolyásolja, azonban ez csak a 2 méternél rövidebb kábeleknél lehet kritikus, ill. olyan PA rendszereknél, ahol az erősítő teljesítménye eléri az 1000 Wattot.) A hangszóró kábel a legegyszerűbb áramköri elem: funkciója a hangfrekvenciás áram (teljesítmény) torzítás- és veszteségmentes eljuttatása az erősítőtől a hangszórókig. Semmilyen bonyolult többlépcsős jelátalakítás (erősítés, szűrés, energiaátalakítás, moduláció) nem történik benne, mint az aktív elemekben (az erősítőben) vagy a hangszóróban (elektromechanikus átalakítás). Lényegében akkora szerepe van, mint bármelyik ellenállásnak az erősítőben, ami a jelútban található. Se több, se kevesebb. Összegezve: minden kábel, vezeték aluláteresztó szűrőként viselkedik az induktivitás és a szkin hatás miatt. Azonban otthoni körülmények között ezek a hatások jóval a hangfrekvenciás sáv felett (gyakorlatilag csak 100 kHz felett) jelentkeznek. Ami viszont lényeges, hogy a vezeték ellenállása és a hangsugárzó változó impedanciája együtt egy frekvenciafüggő csillapító tagot (feszültségosztót) képez. Megfelelő keresztmetszetű, közönséges sodort réz kábelekkel elérhető, hogy ez a frekvenciafüggő csillapítás a hangfrekvenciás tartományban elegendően alacsony legyen. A csillapítás nem hallható, ha a hangszórókábel ellenállása nem éri el a hangsugárzó impedancia minimumának 4%-át. Aki a drága hangszórókábelekben keresi a jó hangzás titkát, igen messze jár az igazságtól. A különleges kivitelű és túlárazott hangszóró vezetékek, kábelek alkalmazása helyett fontosabb, hogy jó minőségű hangsugárzó csatlakozókat használjunk. Egy hangrendszer hibáin drága hangszórókábelekkel sem javíthatunk, ahhoz pedig nagyon rossz minőségű (pl. alulméretezett és eloxidálódott) kábelekre és csatlakozókra van szükség, hogy pont a kábelelek cseréje okozzon javulást. A hi-end hangszóró kábelek lényegében optikailag feltuningolt, többnyire közönséges hangszórókábelek, és - bár összeszerelési minőségük vitathatatlan - az a rengeteg hókusz pókusz, ami marketingüket illeti, hamisnak vehető. Horváth Csaba![]() ![]() ![]() ![]() Hálózati Dugó Forgatása A hálózati transzformátorok primer tekercsének a kezdete mindig a tekercstest belsejében van. Amenyiben mindig úgy csatlakoztatjuk a hálózathoz, hogy ide kerüljön a hálózat "NULLA" vezetéke, akkor a készülék fémházán (részein) kisebb lesz az érintési (szivárgási) feszültség. Ez egy digitális kézimüszerrel kimérhetö a hálózati földpont és a NEM földelt készülékház között. A kisebb érintési fesz. értéket adó dugópozició a helyes. ![]() ![]() ![]() Creative Sound Blaster Audigy 2 ZS Model:SB0360 (OPA2134UA)
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() Grundig CD 1000 Tuning
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() SL-PS770A Tuning
|