Az ideális hálózat
Írta: Darvas László

Tízévvel ezelött elhatároztam, többé nem írok hifiröl - söpörtem eleget, söpörjön már más is. Betüvetés helyett inkább betüszedéssel foglalkozom, másoknak csinálok újságot, könyvet. Ami tapasztalatot alapfokú hifi-készülékek tesztelésével szereztem egy áru nélküli társadalomban, amúgy sem érhet sokat az új piacgazdaságban. Ezt a saját börömön is megtapasztaltam. Mióta nem kell tekintettel lennem a hazai piac sivárságára, az olvasoközönség anyagi körülményeire és egyéb didaktikai szempontokra, végre lelkiismeretfurdalás nélkül szerezhettem magamnak "kevésbé demokratikus", azaz kissé drágább készülékeket, gondolván, hogy én aztán játszva kiismerem magam közöttük. De ahogy feljebb léptem az árlistán, bizony én is elkövettem az összes hibát, és éppúgy megfizettem az árát, mint bárki más. Szóval, "filiszter lettem magam is."
Most azonban értékes információ birtokába jutottam, szeretném megosztani másokkal. Egy nagyon régi problémáról van szó, amelynek a megoldását sajnos nem én találtam meg (pedig, fene egye, annyira egyszerü, hogy akár én is rájöhettem volna 20 évvel ezelött!), hanem egy Roy nevü fickó, aki az általam is olvasott internetes honlapon fertözget bennünket a tippjeivel.

Helyreigazgatások

Mielött azonban ezekre rátérnék, szeretném kihasználni az alkalmat egy kis mentegetödzésre. Annak idején nagyon sokat kísérleteztünk, és mint búcsúbeszédemben kissé általánosítva megfogalmaztam, "elkövettük az összes lehetséges szamárságot, hogy ne másoknak kelljen elkövetniük". Ezekért természetesen én vagyok a felelös egy személyben, és örülök, hogy most, tíz év után a Hifi Piac jóvoltából konkrétan is kiigazíthatom két lényeges tévedésemet (ha még érdekel valakit).
Az egyik a kábelekre vonatkozik. Fenntartva természetesen, hogy bármilyen drótnak megvan a maga jellegzetes hangképe, vissza kell vonnom összes nézetemet az odahaza kivitelezhetö kábelkonstrukciokról. Ez mind tévedés volt. Maradjunk szigorúan a gyári kábeleknél. (Tudnunk kell azonban, hogy a használt kábel eladhatatlan, és az idök végezetéig a nyakunkon marad. Legyünk hát óvatosak, ne tartsuk a megtakarított pénzünket kábelben")
A másik az úgynevezett hierarchia-elvvel kapcsolatos. Sehogysem akartuk elismerni (bár lapszemle-rovatunkban gyakran idéztük), hogy a leggyengébb és ezért legfontosabb láncszem mindig az, ami legelöl van: a lemezjátszó-futómü, illetve a CD-játszó (utána pedig az elöerösítö és így tovább sorban). Ma már tökéletesen meg vagyok gyözödve ennek az elvnek az igazságáról.

Honlapok elönye

Hogy milyen készülékeket használok, azt itt nem fogom elmondani, mert ez nem a reklám helye. Amúgysem "a legjobbak" - én ezekkel tudtam megalkudni. Valamennyi gépem hangszóróstul-kábelestül ugyanannak a cégnek a terméke. A gyárnak van egy internetes honlapja, amelyen több ezer magamfajta örült próbálja megváltani a világot. Sok jó tanácsot kaptam már ezen a fórumon, persze, mindvégig az általunk favorizált gyártmányokról. A fentnevezett Roy azonban olyasmire jött rá, ami gyanítha-tólag tökéletesen márka-független: milyen legyen az elektromos vezeték a villanyórától a készülékekig. Vagy kétszáz bajtársunkat már megfertözte a mániájával. Én is kiépítettem Roy vezetékrendszerét, és a nyereség minden elképzelésemet felülmúlta.
Idejében leszögezem, hogy az alább leírandó müveleteket kizárólag villanyszerelö végezheti. Aki maga nyúl bele az elektromos hálózatba, és agyoncsapja az áram, azt a Hifi Piac szerkesztöjével közösen a saját halottunknak tekintjük, de semmilyen felelösséget nem vállalunk a sorsáért. Ha valaki rászánta magát az alábbiakban ajánlott technológiára, okvetlenül hívjon villanyszerelöt.

MCB-k és kábelek

A villanyórát és az ahhoz tartozó kismegszakítót senki sem bonthatja meg az Elektromos Müveken kívül. A mért áramot azonban már mindenki a maga felelösségére vezeti tovább egy müanyagdobozra, amelyen kismegszakító kapcsolók, angolos rövidítéssel MCB-k (Miniature Circuit Braker) sorakoznak. A lakás különféle áramköreit védik, zárlat esetén lekapcsolnak.
Régi felismerés, hogy a lakásban müködö háztartási készülékek zavarják a hifi hangminöségét, célszerünek látszik fenntartani egy olyan kismegszakítót, amelyröl közvetlenül és kizárólag a hifi-berendezéshez fut a vezeték. Ez a gyakorlat azonban nem terjedt el, és nem is mindig vált be. Néhány éve magam is kiépíttettem egy ilyen "ösvényt". Pocsék hangja volt.
Mert például az sem mindegy, milyen kábel fusson a konnektorig. Vékony legyen-e, avagy vastag (mennyire vastag)? Egyeres legyen-e, avagy sodrott? Milyen legyen az anyaga, a konstrukciója, a szigetelése? Sorra kérdeztem minden elképzelhetö szakembert, össze-vissza beszéltek valamennyien. Némelyik hifi-kereskedö a saját méregdrága hangszórókábelét ajánlotta, ezt sürgösen felejtsük el. Még leginkább a készülékgyártóktól várhatnánk eligazítást, de hát nem szívesen lépik túl a hatáskörüket. ök sem tudják, mi a teendö, meg nem is vállalják a felelösséget a barkácsolásért és az ezek nyomán bekövetkezö balesetekért. Szóval, az elektromos hálózat milyenségét illetöen eddig nem alakult ki semmiféle audiofil közmegegyezés.

Megszólal a gyártó

Roy ötleteit eddig nem méltattam figyelemre. Sajnos (vagy szerencsémre) a szobámban kevés a konnektor, ezért a hifihez az ajtó elött, a szönyeg alatt kellett futtatni a hálózati kábelt, amiben mindenki folyton orra esett. Még egyszer rákérdeztem a honlapot menedzselö gyári adminisztrátornál, nincs-e valami javaslata. Csodák csodája, vállvonogatás helyett végre konkrét tanácsot kaptam: ök külön MCB-t és onnan 6 mm2-es drótot javasolnak. (Mindig háromszoros vezetékröl van szó; a fázis szigetelésének színe fekete, a nulláé kék, a védöföldé sárga-zöld csíkos.) Visszakérdeztem: ö milyet használ otthon. Nos, ö speciel 10-eset, de a hivatalos javaslatuk a 6-os" Miheztartás végett, a normál gyakorlatban a rézdrót sohasem vastagabb 1,5-2,5 mm2-esnél, különben nem lehetne behúzni a jóelöre bevakolt gégecsöbe. Hatos, pláne tízes vezetéket nemhogy huzalozni nem lehet, de még meghajlítani is alig. A három szálat bele lehet ugyan eröltetni egy 20 mm-es gégecsöbe, de azt utólag vagy sikerül belehajlítgatni-bevakolni a falba, vagy sem. Ha nem, akkor a falon kívül kell vezetni, mondjuk egy fehér müanyag szerelöalagútban. Az ember tehát háromszor is meggondolja, hogy belevágjon-e. Engem voltaképpen a gyári "hivatalos" javaslat gyözött meg róla, hogy Roy ideáit komolyan kell venni.

Roy ösvényein

Roy egy második, komplett kismegszakító-dobozt installált, egy egész sor MCB-vel. ö aktívrendszert használ, összesen 9 készülékében van tápegység, tehát ennyi MCB-t és ugyanennyi "ösvényt" kellett kiépítenie. Közönséges halandónak kevesebb is elegendö. Általában 3 ösvény tekintendö optimumnak: egy a forrásokat szolgálja ki (lemezjátszók, tunerek), egy az elöerösítöt (keresztváltót stb.), egy pedig a teljesítményerösítö(ke)t. De persze az a legjobb, ha minden tápegység külön, önálló ösvényröl müködik. Mintha valamennyit közvetlenül a villanyórára akasztanánk.
A kábel közönséges, merev, egyeres, szigetelt bolti rézhuzal. Nem tudhatjuk, milyen a minösége - ezt lehet kapni és kész. Ekkora mennyiségü réz, ennyire nehezen kezelhetö kábel szinte minden tesztelést kizár, de az eredmény majd fölöslegessé is tesz minden további tesztet. Hogyan is mondta egykor a Linn cég? "Ha bevetted a várost, ne bocsátkozz utcai harcokba."
Az ember azt gondolná, hogy az MCB-kröl az ösvények a fali konnektorokhoz futnak. Tévedés. Roy megszakítás nélkül közvetlenül a készülékekhez vezeti a kábeleit, a végükön egy különleges amerikai müszercsatlakozóval, amelybe még a 6-os vezetéket is bele lehet csavarozni (erröl még lesz szó). A hálózati kábelt el lehet felejteni. Miképpen a "hálózati kondicionálókat" és egyéb segédeszközöket is, ezeket néha még a tapasztalt hifistára is rásózzák, holott nyilvánvalóan tönkreteszik a hangminöséget. (Roy azóta is a permanens fejlesztés állapotában leledzik, MCB-k helyett ma már másfajta eszközöket is javasol, én azonban ezekkel nem rokonszenvezem, és itt nem is szeretnék kitérni rájuk. "Ha bevetted a várost...")

Vastag? Még vastagabb?

Roy irományai 6-os kábelröl szólnak, de újabban már ö is a 10-est emlegeti, ezért elöször is a kettö közötti különbséget akartam megismerni. Egyetlen MCB-t installáltattam, és arról kétféle vezetéket futtattam párhuzamosan, két külön konnektorra. A vastag drótot könnyen bele lehet szerelni a kismegszakítókba - annál nehezebben a normál fali csatlakozóaljzatokba, a villanyszerelö majd' belezöldült. (Késöbb áttértem az ipari csatlakozókra, ezekröl is külön szólok majd.)

Ipari célra szánt aljzat és csatlakozódugó. Az érintkezök vastag rézrudak, illetve rézhüvelyek. A vastag drót csavarral rögzíthetö mind az aljzatban, mind a dugóban.

A vastag rézdrót "beégése" hosszú folyamat, a kábel csak 8-10 hét után nyeri el a végleges hangját, de néhány nap után már egész tisztességesen szól ahhoz, hogy felmérhessük a potenciálját. Konnektorok között sohasem szabad ide-oda váltogatni. (Tettem már tönkre erösítöt azzal, hogy kikapcsolás után túl hamar kapcsoltam vissza!) Egyszerüen csak zenét kell hallgatni néhány napig, és megfigyelni, hogy mennyi örömünket leljük benne.
A 6-os vezeték meglepöen jó. A hangképben háttérbe szorul, ami eddig kellemetlen és tolakodó, viszont kiemelkedik, ami kellemes. Tisztább, nyugodtabb, zeneibb hifi.
A 10-es vezeték pedig egy egészen más világ. Meggyözöbb, "felnöttesebb". A térhatása teljesen eltérö. A szólamok most már nem az orrom elött ugrándoznak föl-le, hanem hátrafelé szépen lenyugodva, elhelyezkednek a térben. Elöször érzem, hogy a hifinek - furcsa ezt leírni - VAN valami köze a zenéhez, a hangszerekhez.

Elosztó és hálózati kábel

Az én készülékeim hálózati kábelei müszercsatlakozósak, vagyis cserélhetök. A következö lépésben tehát az egész készletet (elosztójukkal együtt) lecseréltem egy saját gyártmányú 10-es elosztóra, amely a készülékállvány aljáig fut és ott három 6-os vezetékre oszlik. A végükre bolti, 300 forintos müszercsatlakozót forrasztottam. A kettös szigetelés kötelezö. Második szigetelörétegnek zsugorcsövet választottam (egyméteres szálakban kapható), de persze mást is ki lehet találni. A merev kábellel természetesen ügyeskedni kellett, amíg sikerült odahajlítgatni a készülékek "bejáratához".
Az eredeti gyári kábeleket rövidesen felpakoltam a szekrény legfelsö polcára. Soha többé nem lesz rájuk szükségem, legföljebb ha valamelyik készüléket majd el kell adnom. A hangminöség nagyjából ugyanakkorát és ugyanolyan irányban javult, mint a konnektor kiépítésével. Elhatároztam, hogy kiépítem mind a három készülék számára a teljes 10 mm2-es ösvényt. Viszont mindenképpen közbe akartam iktatni konnektorokat plusz villásdugókat. Mi ugyan a gyári ajánlásnak megfelelöen éjjel-nappal bekapcsolva, üzemi hömérsékleten tartjuk az (egyébként félvezetös) készülékeinket, de vihar idején azért mégiscsak jobb mindent kihúzni a falból.

Aljzatok és dugók

Ipari célokra ugyan, de készül olyan aljzat és dugó, amely felveszi a 6-os kábelt meg a kissé körbereszelt 10-est is. Nagyobbak a szokványosnál, kissé ormótlanok. Belül vaskos réz nemiszerveik vannak, a kontaktus úgyszólván tökéletes. Sokféle kivitelben kaphatók, nekünk nyilván a hárompólusú változatra van szükségünk, a dugalj típusszáma DAFR 162, a dugóé DFM 162. Az aljzatnak fel-lecsapható fedele van, azt le kell fürészelni. A dugóból el kell távolítani a hátsó, csavarokkal ellátott rögzítöelemet, a vastag kábel miatt amúgy sincs rá szükség. Három ilyen konnektort installáltattam, három MCB-röl, gégecsöben futó 10-es kábelekkel. A "hálózati madzag" is zsugorcsöbe bugyolált 10-es kábel. Sajnos, a zsugorcsö vagy túl szük, vagy túl tág, hevítés után nem simul rá szépen a kábelekre. Nem igazán elegáns.
A felforrasztott bolti müszercsatlakozók nem váltak be. Vékony pléhböl készült lemezeik idöröl-idöre elgörbültek, gyakori volt a kontakthiba. Egy alkalommal az Audio Tuning cégnél járva elmeséltem a kábelsztorit Kiss Róbert barátomnak, szót ejtve Roy különleges müszercsatlakozójáról. Robi csak kiszaladt a raktárba, és már hozta is a dugót. Masszív érintkezöi vannak, a kontaktus tökéletes. Ugyanaz érvényes rá, mint a konnektorokra, a 6-os kábelt egyböl be lehet csavarozni, a 10-est kissé körbe kell reszelni. A müanyag házat hátul ki kell vájni, hogy a vastag drót belemenjen. Szerelés után pedig célszerü a kábelt epoxigyantával is beragasztani, vagy másképpen rögzíteni. (A müszercsatlakozók IEC szabvány szerinti bekötését lásd az alábbi képen).

5

 

A müszercsatlakozó dugójának bekötése az IEC szabvány szerint, szemböl nézve (vagyis ezeket a lyukakat látjuk a dugó elején, mielött belenyomnánk a készülékbe).  A: fázis, B:  védöföld, C: nulla.


Akinek a hálózati kábelei nem bonthatók, magára van utalva. Senkinek sem ajánlom, hogy "belebarmoljon" a készülékeibe. Elöbb-utóbb minden hifit eladnak, elfuserált masinát viszont senki sem vesz, gyári állapotban kell maradnia. Az "ösvény" ilyenkor jobb híján véget ér a konnektornál. Még így is jobb lesz, mint bármi más, de készíteni kell hozzá valamiféle toldalékot az ipari csatlakozóaljzat és a normál villásdugó között. Nincs tippem. Mindenki a saját felelösségére járjon el.

MCB, de milyen?

Hifiben a jól szólásnál én általában többre tartom a hallgathatóságot - de a jobb energiaellátás folytán mindkét paraméter bámulatosan sokat javult. Ezen a ponton abba is akartam hagyni a kísérletezést, dehát nem bújhatunk ki a börünkböl, a hifista mindig hifista marad és utána akar járni a dolgoknak. Roy annakidején végigpróbált egy csomó MCB-típust, és oda lyukadt ki, hogy egyik pocsékabb, mint a másik - még a legelviselhetöbb az angol Memera. Minthogy a tippjei eddig mind bejöttek, ezt a tézisét már nem kérdöjelezte meg senki, és elkezdték vásárolni a Memerákat. Én is beszereztem három darabot, bár nem füztem hozzájuk nagy reményeket. ("Ha bevetted a várost...!") És ekkor jött a meglepetés. A legendás Memera hangja steril, sávhatárolt, se alja, se teteje. Az én szobámnak van egy eröteljes 60 Hz-es rezonanciája, ráadásul a hangszórók a sarokban állnak, elkerülhetetlen némi jótékony bummogás - de a Memera még ezt a 60 Hz-et is kiszürte.

Demonstráció céljára készült 16A-es ABB belsö szerkezete. A kék nyíl azt a szakaszt szemlélteti, amelyen egy
rézkallantyú elmozdulása létrehozza/megszakítja az
érintkezést. A tekercs, amelyen a feszültségnek keresztül kell futnia, a valóságban csaknem 10 mm átméröjü.

Szerintem tehát Roy tévedett. De már az is nagy szó, hogy egyáltalán felismerte: az MCB-knek hangminöségük lehet! A kismegszakítók bonyolult belsö szerkezete - lásd a 3. képen - indokolhatná ezt, dehát utólag könnyü bölcsnek lenni. Most már további MCB-típusokkal próbálkoztam. (Kétféle típus van forgalomban: "B", azaz gyors, illetve "C", azaz lassú. Bennünket a "B" típus érdekel. Van rajtuk még egy, nem túl lényeges adat, ez a mi számunkra 3000 és 4500 között van. A 6000-re specifikált típusok inkább a villanyórába valók.) A boltban elmagyaráztam az eladónak a problémámat, és megkérdeztem, szerinte melyikkel érdemes kezdeni. Kapásból rangsorba rakta a típusokat. ö persze alighanem a megbízhatóságuk alapján ítélt, tény, hogy a francia-olasz Merlin Gerint tette az elsö helyre, így hát ezt próbáltam ki elsönek. Nos, a Merlin szinte azonnal sokkal kellemesebben zenélt mind a Memeránál, mind pedig az eredetileg installált, a hazai Bakony Müvek gyártotta SBS-nél. Mire teljesen beégett (nettó 20 óra), az SBS-hez képest akkora különbséget tapasztaltam, mint egy közepes és egy nagyon jó lemezjátszó között. Amit én eddig a hifim eredendö gyöngeségének véltem - monós, nem igazi a magasa, zavaros a mélye, torzít a közepe, a tenor krákog, a szoprán selypít, a dzsesszmuzsika unalmas - az bizony jórészt a gyatra MCB hibája volt. De hogy kevésbé jól kiépített, esetleg közös MCB-röl futó vezetékkel, olcsóbb készülékek (hifi-tornyok?) zenéjén is meg lehet-e hallani két kismegszakító különbségét? Ki tudja. Én arra tippelek, hogy igen. Egy ilyen próbát megejteni csak fillérekbe kerül.

16A kontra 32A

A hangminöség szempontjából tehát az volna a legjobb, ha egyáltalán nem használnánk MCB-t - dehát megkerülhetetlen. Söt, még egyfajta hierarchiába is kell illeszkednie. Ha a villanyórán lévö "fökapcsoló" mondjuk 32A értékü, akkor az utána következö, a lakás egy-egy körzetéért felelös MCB nem lehet nagyobb 16A-nál, hogy zárlat esetén csak ez az utóbbi MCB vágódjon le. Akkor csak egyetlen áramkör marad feszültség nélkül, nem pedig az egész lakás. Logikus.
Roy túltette magát ezen a szakmai elöíráson. Felismerte, hogy a nagyobb értékü MCB-k jobban szólnak, ami nem is csoda, hiszen vastagabb anyagokkal jobb kontaktust lehet elérni. Én sokáig vacilláltam, mert (végülis!) eddig nem követtem el szakszerütlenséget, de hogy a lakás 32A-es kismegszakítóját egy lényegében ugyanilyen értékü MCB kövesse, az szakmailag teljesen értelmetlen, és sem mérnök, sem villanyszerelö nem fogja ajánlani. Ezért mint ismeretterjesztö újságíró felhívtam a Fövárosi Elektromos Müveket, és konzultáltam egy üzemvitelben-üzemfejlesztésben illetékes szakemberrel. A következök derültek ki.
Az, hogy 32A-t 32A kövessen, szakszerütlen ugyan, de önmagában véve semmiféle veszélyt nem rejt, és a közüzemi szolgáltató sem tiltja. Egyszerüen csak arról van szó, hogy az adott szektorban bekövetkezö zárlat esetén elöfordulhat, hogy mindkét MCB egyszerre vág le, és az egész lakás sötétben marad. A zárlat megszüntetése után természetesen csak fel kell kapcsolni a megszakítókat, és minden megy tovább. A zárlati áram az épület biztonságát sem veszélyezteti, még a szokásosnál nyilván jóval kisebb ellenállású 10-es vezetékünk miatt sem, feltéve, hogy a lakás villanyórája nem esik az épület saját, nagyobb méretü kismegszakítójának közvetlen közelébe. Nálam ez a távolság 6-7 méter, ezt gyors számítás után böségesen elegendönek mondták.
Így aztán kipróbáltam a 16A-es Merlin után a 32A-es Merlint is. Jobban szólt. Tisztábbak, artikuláltabbak lettek a magasak, egészségesebb a térhatás. Legnagyobb elönyének azt látom, hogy lejátszhatóvá vált néhány, eddig reménytelenül torznak ismert, túlvezérelt felvétel. Mindazonáltal a hangzás balanszát némileg megváltoztatta, márpedig a hifi-hang lényege a kiegyensúlyozottság. Tehát még ha a 32A mellett dönt is valaki, akkor is célszerü elöbb 16A-t installálnia, hogy aztán majd pontosan érzékelje a változás irányát.

Az MCB hangjai

Eljátszottam a gondolattal: ha ez az ügy húsz évvel ezelött derül ki, biztosan szerveztem volna egy MCB-körtesztet, összehasonlítva az összes létezö típust. Hányfélét is találtam volna a boltban? Egyetlenegyet: a hazai gyártmányt. Talán még egy keletnémetet meg egy bolgárt. Ugye, milyen nehéz elképzelni ezt ma?! Ma már csak magánzó vagyok, komplett tesztre nem vállalkozom. De ha már itt volt a kezemben egy marékra való nyugati MCB (most már csupa 32A-es típus), szerettem volna legalább benyomást szerezni róluk. Mindig egyszerre hármasával cseréltem le öket.
A Siemenstöl sokat vártam, de nem vált be. Tárgyilagosan muzsikál, sztereó, de tolakodó, nem lendül meg a basszusa. Sem zenén, sem háttérzenén nem tudtam megszeretni. Jobb nála az ABB: hallgatható, mélyebb tónusú, a basszusa már képes megrázni a padlót, a magasátvitelét azonban szüknek találtam. Nem torzít, de monós, nem eléggé érdekes. Olyan, mint a Bakony, csak kulturáltabb kivitelben. Ezzel szemben a Legrande túlságosan lágy, elomló. A basszustartása kitünö, de a prezensze hiányzik, nincs benne elég élet. Jól müködhet agreszív hangzású rendszerekkel.
Az, hogy mindegyik jobb a Bakonynál, nem sokat mond. "Mit ér az MCB, ha magyar?" - kérdezte (volna) Ady Endre. Tény, hogy minden típusnak megvan a maga sajáthangja, amely éppúgy elemezhetö, mint az erösítöké vagy a hangszóróké. Bizonyára rendszerfüggöek is; az én felületes próbálkozásaim eredményébe nyilván bele kell kalkulálni a gépeim sajáthangját. Az eddig szóba került 6 típusból számomra mindenesetre a francia Merlin Gerin zenéje a legrokonszenvesebb (ismét Adyval szólva: "Párizs az én Bakonyom"), a tévedés kockázatát ennél érzem a legkevésbé nyomasztónak. Hadd ajánljam tehát kiindulópontnak, amíg valaki jobbat nem talál.


Darvas László
(1979-1992 a Hifi Magazin szerkesztöje)


Földhurok
Írta: MidiTom

Kevés utálatosabb dolog van, mint a földhurok.

Szerintem nincs olyan zenész, stúdiós, vagy hangtechnikus, aki még ne tapasztalta volna meg a földhurok áldatlan következményeit. Akkor beszélünk földhurokról az audio rendszerekben, hogyha az egyébként önmagukban kifogástalanul muködo készülékeinket összedugdosva zavaró brummok, cicergések és ezek mindenféle kombinációi jelennek meg a hangrendszerünkben. A földhurkok szakszeru elhárításához alapesetben elég megfordítani egy villásdugót, bonyolultabb helyzetben viszont nem árt tisztában lenni az elektronika alaptörvényeivel, és mivel a kérdés életvédelmi funkciókat is érint, a büntetojoggal :)


Földhurok2 - A tápegység visszavág
Írta: MidiTom

Miért szól förtelmesen a hangrendszerre csatlakoztatott notebook?
A múltkori földhurkos bejegyzésben nem sokat meséltem a részletekrol, de aki elolvasta az idézett cikket, az elég sokat megtudhatott a rusnya földhurkok természetérol és elhárításuk módjáról.
A földhurkokról egy jó összefoglaló írást találtam a Hobbielektronikaoldalán.

Nagyon gyakran probléma van viszont a notebook számítógépekkel, ha a hangjukat ki szeretnénk erosíteni. A probléma látszólag nem magyarázható földhurokkal, a hatás alapján viszont mindenki azonnal földhurokra gyanakszik.

Egyre jobban terjednek a hordozható kis gépek a zenészek körében is. Vegyünk egy végtelenül egyszerű példát. Valaki azt találja ki, hogy koncertre visz egy laptopot, amit rácsatlakoztat a keverőre. Felveszi a koncertet, a szünetben, vagy a buli előtt pedig valami kis háttérzenét nyomat be a rendszerre. Azonban abban a pillanatban, ahogy rácsatlakoztatja a gépet a keverőre, megszólal a csúnya brummos, zizis földhurkos zaj a hangszórókból. Emberünk hallott már valamit a jelenségről, ezért a tápegységet kihúzva akkumulátorról használja a gépet, és lám, meg is szűnt a probléma. Felmerül azonban a kérdés: ha a notebook tápját sima, védőföld nélküli dugóval oldották meg, akkor miként jöhet létre földhurok?

Tudnunk kell, hogy ez a jelenség nem túl régóta zavarja a laptoposok életét. Nagyjából 10 éve kezdték el a régi, hagyományos trafót tartalmazó, nehéz tápegységek helyett a kicsi és könnyű kapcsolóüzemű notebook adapterek gyártását. Ez még önmagában nem lenne baj, hiszen - elvben legalábbis - a kapcsolóüzemű tápegységekben is galvanikusan elkülönül a primer és a szekunder oldal, tehát nem szabadna létrejönnie a zavaró földhuroknak. Azonban a távol-keleti gyártók a kicsi és könnyű megoldásokat hajszolva olyan tápegységvezérlő IC-ket kezdtek felhasználni, melyek működéséhez egy kondi a szekunder részt közvetlenül összeköti villásdugó valamelyik csatlakozójával. Igen, ezáltal 50% esélyünk van, hogy a hálózati feszültség megjelenjen a tápegység csatlakozóján, attól függően, hogy hogyan sikerül bedugnunk a dugót. Ez a feszültség azonban nem életveszélyes, mert a kondi rendszerint elég kicsi értékű, így csak picike áram tud rajta átfolyni. De ha láttatok már szikrát, amikor USB-s nyomtatót, hangkártyát, scannert csatlakoztattok a számítógéphez, akkor most már tudjátok, hogy az emiatt van. Ugyanis azokhoz is hasonló tápegységeket gyártanak. Ha ez a megoldás nem is életveszélyes, néha ijesztően megrázhatja az erre fel nem készült embert.

Ebből azonban két probléma is fakad. Az egyik a "Plug-and-Play" eszközök csatlakoztatása során lép fel. Hozzánk már számos olyan készülék került javításra, ami így szállt el. Hiába lehet tehát elvben a készülékeket szabadon összedugdosni, a gyakorlatban mi azt javasoljuk, hogy minden olyan berendezést, ami önálló tápegységgel rendelkezik, kikapcsolt, sőt, konnektorból kihúzott állapotban csatlakoztassunk, és utólag kapcsoljuk be őket! Mondhatja erre valaki, hogy számos USB és FireWire eszközt a driver installációjának egy bizonyos szakaszában kell feldugni a gépre. Ilyenkor azt javasoljuk, hogy a dugó fém árnyékoló részét érintsük először a csatlakozó aljzat fém házához, így kiegyenlítve a potenciálkülönbséget, majd azonnal dugjuk a helyére a csatlakozó dugót.

A másik probléma a hanggal foglalkozók számára az idegesítőbb. Kialakul a fent vázolt földhurok, annak ellenére, hogy nincs is védőföldes hálózati dugó az adapteren. Azonban a kondi kicselezi ezt, és valamilyen mértékben a hálózati kábeleken keresztül zavaró jeleket cirkuláltat a hangrendszer felé.

A megoldást a jól ismert leválasztók jelenthetik itt is.
A színpadi gyakorlatban ugyebár DI-boxokat alkalmazunk, melyek egyszerre szimmetrizálnak és elvégzik a galvanikus leválasztást is. Egyszerűbb esetben (például az említett koncert rögzítős / zene beadós példánkban) elég egy jó minőségű vonal transzformátor. Mi elsősorban a Monacor típusokat javasoljuk, mert tényleg jó minőségűek az árukhoz képest.

A második képen látható FGA-40HQ nevű eszközt elsősorban autókba szánták, és 600 ohmos, de érdemes megpróbálni hangrendszerekbe is. Az első képen pedig a kifejezetten audió rendszerekhez tervezett FGA-102 látható, aminek 12 kohm-os a bemenete és kimenete is. Mi ezzel jó tapasztalatokat szereztünk. A hangot csak nagyon picikét színezi, sokkal kevésbé, mint a legtöbb DI box. Arra viszont érdemes ügyelni, hogy ne hajtsuk meg túlzottan nagy jelekkel, mert a trafó viselkedése nem lineárisba fordulhat, magyarán megjelennek a kimeneten a torzítások. Továbbá ne használjunk hosszú vezetékeket a kötözgetések során.

Még egy pár szót kéne szólni a notebookok hangchipjeiről. Általános elvként elmondható, hogy ezekre nem sok gondot fordítanak a tervezők. Megelégednek azzal, ha elfogadható minőséget produkál, képes megszólaltatni a picike és igénytelen belső hangszórókat, aztán kész. Aki jó minőségű hangot szeretne laptopról hifi készülékre, karaokéra, vagy színpadi rendszerre kivinni, az mindenképpen jól teszi, ha vesz egy külső, USB-s vagy FireWire-es hangkártyát. Az a tapasztalatunk, hogy még a fapados és olcsó Behringer UCA-202-vel is sokkal jobb lesz a kimenő hang, mint a belső hangkártyával. Ha pedig felvételt akarunk készíteni, akkor ne is spekuláljunk a saját bemeneten, használjunk mindenképpen külső eszközt! Ha komolyabb célokra is be akarjuk vetni a gépünket, például zeneszerkesztés, LiveAct, vagy bármi más, ahová ASIO-s cucc kell, akkor számtalan M-Audio, E-MU, ESI és Cakewalk interfész közül válogathatunk. Ebben a kategóriában a kis kedvenc nálunk az olcsósága és sokoldalúsága miatt a Cakewalk UA1-G .


Most kifejezetten a zaj problémák orvosáláról akartam beszélni, ezért nem megyek bele abba témába, hogy milyen notebook gépek alkalmasak zenei szoftverek futtatására és milyenek nem, mert ez egy jó nagy lélegzetű történet. Majd arra is sor kerül.

Egyetlen dologra még célszeru odafigyelni, ha a notebook saját kimenetérthasználjuk, és a fent említett vonaltrafók bevetésére készülünk. A legtöbb notebookon kombinált vonal / fejhallgató kimenet van, ami nagyon alacsony impedanciát jelent. Némelyik típuson azonban át lehet kapcsolni a kimenetet, hogy fejhallgató, vagy vonal szintet produkáljon. Ilyenkor a vonaltrafó által képviselt terhelo impedanciát már figyelembe kell vennünk. Járjunk el tehát körültekintoen! Egy egyszeru próbával is eldönhtejük, hogy mi lesz a jó megoldás.

MidiTom


Hangszórókábelekkel kapcsolatos mítoszokról és áltudományos teóriákról
Írta: Horváth Csaba
  • Hangszórókábelekkel kapcsolatos tévhitek, áltudományos teóriák
  • Az emberi hallás tesztelhetősége, jellemzői
  • Az erősítő-hangszórókábel-hangszóró rendszer áramköri modellje

Utolsó módosítás: 2019.02.06. (dőlt betűs részek)

Ha a mítoszokat díjazni lehetne a hangtechnika világában, akkor a hangfalkábelekkel (pontosabban hangsugárzó kábelekkel, hangszóró kábelekkel) kapcsolatos babonák biztosan dobogós helyre kerülnének. A tévhit lényege, hogy speciális anyagú, bevonatú, szövésű ('audiofil', 'high-end') kábelek tisztábban (kisebb zajjal, kisebb torzítással stb...) szólnak, jobb akusztikai vagy átviteli paraméterekkel rendelkeznek, mint a hagyományos flexibilis hangsugárzókábelek.


hangszóró kábel

Kábeli zűrzavar - sok hűhó semmiért?

A kedves "audiofil" hangfalkábel gyártó cégek persze megpróbálnak mindent beetetni a hiszékeny zenehallgatókkal. A vásárlók elektronikai és akusztikai ismereteinek hiánya pedig egyenes utat jelent a babonás tévhitek felé... Ilyen például a szkin effektus emlegetése audió rendszerekben, különleges vezetőanyagok (ezüst, oxigénmentes réz), szigetelések (pl. teflon...) és szövések alkalmazása, felfutási időkkel, fázisokkal kapcsolatos félelmek. Aztán vannak igazán őrült elképzelések is: kábelek bejáratása, rézvezeték demagnetizálása...

Természetesen lehet hallható különbség két kábel között, de a különbség valódi oka nem az ezüst bevonatban vagy egyéb fölösleges technikai csodában rejlik. Hallható különbséget mindig a kábelek (túl nagy) ellenállása okozza. És ha valaki egy kicsit is tisztában van az akusztikai lánc működésével, akkor felvetődik számára az ésszerű kérdés: vajon hogyan lehet különbséget tenni két, megfelelően méretezett 3 méteres hangszórókábel között, amikor a hangszóró lengőtekercse több méter hosszú hagyományos rézdrótot tartalmaz?

Szerencsére, az elmúlt száz évben végzett rengeteg kutatásnak köszönhetően sok mindent megtudtunk az emberi hallásról. Mindezek a kísérletek megtalálhatóak a pszichoakusztikával foglalkozó könyvekben - igaz háromszáz oldalon, angolul... A pszichoakusztikai kutatások során vizsgálójelek széles spektrumát használják, egyszerűtől a bonyolult felé haladva: szinusz jel, fehér és rózsazaj, komplex periodikus jelek, impulzusok, és persze rövid zenei részletek. A vizsgálati alanyok többnyire 20 és 40 év közötti jó hallással rendelkező emberek (általában egyetemistákat toboroznak ezekre a vizsgálatokra). Olyan emberi képességek, mint a legkisebb észlelhető szintkülönbség egy egyszerű szinuszjelben, zajban, komplex periodikus jelben vagy impulzusban (Just-Noticeable Level Differences), legkisebb érzékelhető különbség a frekvenciában (Just-Noticeable Frequency Differences), időbeli és frekvenciatartománybeli maszkolási törvényszerűségek egyértelműen leírhatóak.

Pszichoakusztikai kutatások során ún. vakteszteket használnak. Leggyakoribb formája az ABX teszt, amikor egy ismeretlen jelről (X) kell eldönteni, hogy A vagy B, a másik amikor két ismeretlen lehetőség közül kell választani (two-alternative forced-choice test).

A hagyományos zenei 'tesztek' (ezek a 'meghallgattuk' típusú tesztek) hitelessége egyértelműen megkérdőjelezhető. Elsősorban azért, mert a zenei memória rövid és pontatlan: nagyon nagy különbségekre ugyan vissza tudunk emlékezni még hosszabb idő után is, apró árnyalatnyi eltérésekre azonban már pár másodperc után is igen nehéz. Tehát ezek a tesztek csak akkor lennének relevánsak, ha a teszt résztvevői maximum 5 másodperces zenei részleteket hasonlítanak össze minél gyorsabb átkapcsolással. A legtöbb audiofil hangsugárzó kábel 'teszt' pont a zenei memória tökéletlenségét használja ki. "Egy órával ezelőtt ez az album másképp szólt..." - gyakorlatilag értelmetlen kijelentés, mert a következő 59 perc felülírta a zenei emlékezetet...

Egy jó hallással rendelkező ember számára a legkisebb észlelhető szintkülönbség (Just-Noticeable Level Difference) 0,3 dB. Ez az érték tiszta szinuszos jelre vonatkozik, más típusú jelek esetén a küszöb magasabb. Ráadásul az emberi fül rendkívül érzéketlen az amplitúdóváltozásokra nagyon alacsony és nagyon magas frekvenciákon. Ha a kábel által okozott maximális amplitúdó hiba 0,3 dB vagy ez alatt van, akkor a kábel hatása gyakorlatilag nem hallható (Akit részletesebben is érdekel az emberi hallás és jó angol nyelvtudással rendelkezik, annak ajánlom Eberhard Zwicker illetve Floyd E. Toole könyveit).


hangsugárzó kábel RLC helyettesítő kapcsolási rajza

Erősítő, hangszóró kábel és a hangsugárzó villamos helyettesítő kapcsolási rajza

Azért, hogy érthetőbb legyen, hogy miként hat a kábel az erősítőből kijövő jelre, meg kell ismerkednünk a hangszórókábel villamos modelljével (helyettesítő kapcsolási rajz, RLC modell). A modellben a Z jelképezi a hangdoboz frekvenciafüggő impedanciáját, aminek később még nagy szerepe lesz. Lcable a kábel induktivitása (önindukciója), Ccable a kábel kapacitása, Rcable a kábel egyenáramú ellenállása (oda-vissza). Mivel a hangsugárzó impedanciája mérhető, a kábel paraméterei mérhetőek (vagy katalógus adatokból kiszámolhatóak), ezért az erősítő-kábel-hangsugárzó rendszer akár egy áramkör szimulációs programban is modellezhető.

Audió kábelekben az elektromágneses hullám terjedésének 200 méterig nincs hatása a hangfrekvenciás átvitelre, azonban a hullámterjedés következtében fellépő reflexió a nagy sávszélességű erősítők stabilitását már kisebb távolságoknál is negatívan befolyásolhatja. Például 10 méteres kábelhosszt elérve a negyedhullámú rezonancia (alaprezonancia) már elég közel kerül a gyorsabb erősítők működési tartományához. Szerencsére a végfokok 99%-a beépített védelemmel rendelkezik és ezzel a jelenséggel nem kell foglalkozni.

Ami hiányzik a modellból, az a szkin hatás. Szerencsére hangszóró kábelekben hangfrekvencián a szkin hatás elhanyagolható. Például 1,5 mm2 keresztmetszetű vezetéknél 20 kHz-en a szkin hatás miatt az ellenállás 12%-al lesz nagyobb az egyenáramú ellenállásnál. A szkin hatásnak ugyanakkor van egy érdekes következménye: csökken a kábel önindukciója. (Nagyon hosszú kábeleknél az induktivitás nagyobb magasfrekvenciás veszteséget okoz, mint a szkin hatás).

A kábel kapacitása, induktivitása és ellenállása a kábel hosszúságával egyenesen arányos. A keresztmetszet növelésével az ellenállás arányosan csökken, a kapacitás kis mértékben nő, az induktivitás pedig kis mértékben csökken.

A kábel villamos paraméterei önmagában még nem határozzák meg teljesen, hogy milyen lesz a tényleges átvitele. Minden audio kábel viselkedése két további fontos tényező függvénye: az egyik, hogy milyen kimeneti ellenállású jelforrás hajtja meg, a másik pedig az, hogy milyen terhelés (terhelő ellenállás vagy terhelő impedancia) van a másik végén.

A hangszórókábelek kapacitásával kapcsolatos tudnivalókat gyakorlatilag pár mondatban össze lehet foglalni:

1. Teljesen közönséges PVC szigetelésű hangszórókábelek fajlagos kapacitása 70 pF/m-től 170 pF/m-ig terjed. Néhány speciális szövésű audiofil hangszóró kábel fajlagos kapacitása eléri a 2000 pF/m értéket.
2. A hangszórókábel kapacitásának nincs hatása a végfokozatok átvitelére a hangfrekvenciás tartományban ha a kábel 100 méternél rövidebb (C = 200 pF/m értékkel számolva).
3. Mivel a kábel kapacitásának nincs hatása a frekvenciaátvitelre a hangfrekvenciás tartományban (és gyakorlatilag az audió jel teljes tartományában), ezért a szigetelőanyag linearitása nem számít. Hangszórókábelek mentesek a nemlineáris torzítástól, linearitás szempontjából teljesen mindegy, hogy a szigetelés PVC, gumi, Teflon stb...

Néha hallani olyan esetről, hogy hosszú és nagy kapacitású kábel levágja a végfokot, miközben ezek az erősítők nagy kapacitív terheléseket (akár 200 nF) is képesek meghajtani gerjedés (oszcilláció) nélkül. A gerjedés egyik lehetséges magyarázata az, hogy a nagy kapacitású kábelekben kisebb az elektromágneses hullám terjedési sebessége, ami alacsonyabb frekvenciájú negyedhullámú rezonanciát eredményez.* Ha a rezonancia „találkozik” valamilyen rádiófrekvenciás (RF) zajjal, pl. DAC maradék zajával és az erősítőnek nincs megfelelő RF védelme, akkor az erősítő túlmelegedhet, és az áramvédelem (jobb esetben) lekapcsolja a végfokot. A rádiófrekvenciás oszcilláció elkerülése érdekében egy nagyon egyszerű csillapító áramkört (10 Ohm ellenállás párhuzamosan egy 1-2 uH tekerccsel) adnak a teljesítményerősítők kimenetéhez. A csillapító áramkörnek nincs hatása az 500 kHz alatti frekvencia átvitelre és 'normál' hangszórókábelnél a védelemnek csak 10 méter felett van jelentősége.
* A másik probléma a nagy kapacitású kábelekkel az, hogy a negyedhullámú rezonancián a bemeneti ellenállásuk nulla Ohm lesz (azaz rövidzár), míg a hagyományos kábeleknél az ellenállás rezonancián nem esik egy Ohm alá.

A kábel önindukciós együtthatója egy aluláteresztő szűröt alkot a rá kapcsolt hangszóróval. Minél nagyobb az induktivitás vagy minél kisebb a terhelő impedancia, annál alacsonyabb lesz az aluláteresztő szűrő töréspontja. Szerencsére 15-20 méterig az induktivitás nem okoz jelentős (0,5 dB-nél nagyobb) magas veszteséget. A 4 Ohm-os névleges impedanciájú hangsugárzók érzékenyebbek az induktivitásra, mint a 8 Ohm-os rendszerek.

Most pedig jöjjön a hangszóró kábelek legfontosabb paramétere, az egyenáramú ellenállása. A vezeték ellenállása és a hangsugárzó változó impedanciája együtt egy frekvenciafüggő csillapító tagot (feszültségosztót) képez. Az osztásnak van egy fix (DC) komponense és egy frekvenciafüggő része. Egy igencsak alulméretezett rendszerben az első hangerő csökkenésként, az utóbbi hangszín változásként jelentkezik (egy kétutas hangdoboznál mély és közép kiemelésként).

A kábel ellenállása a hangsugárzó impedanciájától függ: minél alacsonyabb a hangszóró vagy hangsugárzó impedanciája (terhelő impedancia), annál kisebbnek kell lennie a kábel ellenállásának. Ha maximum 0,3 dB csillapítást engedünk meg a kábelen, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 4%-a lehet. Ha 0,5 dB maximális csillapítást okozhat a kábel, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 6%-a lehet. Ha pedig 1 dB maximális csillapítást engedünk meg, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 12%-a lehet.

Miután a villamos paraméterek hatását és a villamos paraméterek és a kábel hossza és keresztmetszete közötti összefüggéseket tisztáztuk, a továbbiakban egyszerűbb azt vizsgálni, hogy egy adott hosszúságú, keresztmetszetű kábel egy adott terheléssel hogyan viselkedik. Ekkor az alábbi lehetőségek maradnak:

  1. Egy adott hosszúságú és keresztmetszetű kábel átvitele hogyan változik a terhelés függvényében.   
  2. Egy adott keresztmetszetű kábel átvitele hogyan változik a hosszúság függvényében, adott terhelés mellett.
  3. Egy adott hosszúságú kábel átvitele hogyan változik a keresztmetszet függvényében, adott terhelés mellett.

A vizsgálatok (mérések, szimulációk) elvégezhetők mind ideális ('ohmos' vagy másképp rezisztív) terheléssel vagy valós (hangsugárzót jobban leíró) terheléssel. Az első esetet bemutatom egy ideális terheléssel, a harmadik esetet egy valós terheléssel.


hangszórókábel frekvenciaátvitele 4, 8 és 16 Ohm-os ellenállással

10 méter hosszú közönséges 1,5mm2-es kéteres hangszórókábel frekvenciaátvitele 4, 8 és 16 Ohm-os ellenállással

A fenti ábrán egy 10 méter hosszú 1,5mm2-es kéteres hangszórókábel frekvenciaátvitele látható 4, 8 és 16 Ohm-os ellenállással, mint terheléssel. A kábel induktivitása 0,7 uHenry/méter. A 4 Ohmos terhelő ellenállásnak nem csak a csillapítása nagyobb, de a magasfrekvenciás esése is hamarabb kezdődik. Ugyanezekkel a fajlagos paraméterekkel számolva a 4 Ohm-os esetnek megfelelő átvitelt érhetünk el egy 8 Ohmos ellenállással 10 méter helyett 20 méteres kábellel vagy 16 Ohmos ellenállással 40 méter kábellel! Minél kisebb a terhelőellenállás (minél kisebb a hangsugárzó impedanciája), annál érzékenyebb a kábel ellenállására és induktivitására - és minél nagyobb, annál érzéketlenebb. Másképp: adott vezettékkeresztmetszethez 8 Ohm-os hangsugárzóval kétszer nagyobb maximális kábelhossz tartozik, mint egy 4 Ohm-os rendszerrel.

Mivel a hangdobozok váltakozóáramú ellenállása (impedanciája) a frekvencia függvényében változik, ezért a kábel csillapítása is frekvenciafüggő lesz. (A váltakozóáramú ellenállás változása a frekvencia függvényében a hangsugárzó impedanciamenetével ábrázolható). Ott, ahol a hangdoboz ellenállása jelentősen megnő a névleges értékhez képest (pl. rezonanciafrekvencián, keresztezési frekvencián), a csillapítás jóval kisebb lesz, mint azokon a szakaszokon, ahol a hangdoboz impedanciája az egyenáramú ellenálláshoz közelít. Azaz minél nagyobb a hangszórókábel ellenállása, annál inkább tükröződik a hangsugárzó göröngyös impedanciamenete a frekvenciaátvitelben.


hangszóró kábel átvitele egy kétutas reflex hangdobozzal

10 méter hosszú közönséges kéteres hangszóró kábel átvitele egy kétutas reflex hangdobozzal (vezető keresztmetszet: 1,5mm2 (zöld) és 0,75mm2 (kék))

A fenti ábrán egy közönséges 1,5 mm2 keresztmetszetű és egy 0,75 mm2 keresztmetszetű, 10 méter hosszú kéteres hangszóró kábel átvitele látható egy kétutas reflex hangdobozzal. A hangdoboz névleges impedanciája 8 Ohm, ugyanakkor az impedancia 20 Hz és 20 kHz között 6,6 Ohm és 30 Ohm között ingadozik a frekvencia függvényében. Az impedanciagörbe által generált legnagyobb hullámzás az amplitúdóban kb. 0,25 dB az 1,5 mm2-es kábelnél, és 0,4 dB a 0,75 mm2-es kábelnél, ami nem hallható kategória.

Mivel a vezetékek ellenállása a vezeték hosszával egyenesen, a keresztmetszet növelésével pedig fordított arányban változik, ezért minél hosszabb egy vezeték, annál nagyobb keresztmetszetűnek kell lennie. Minden egyes hosszúsághoz és névleges impedanciához tartozik egy minimális vezeték keresztmetszet, aminél kisebbet nem szabad alkalmazni. Ugyanakkor a minimálisnál jóval nagyobb keresztmetszet alkalmazása fölösleges. (A minimális vezeték keresztmetszetet a teljesítmény is befolyásolja, azonban ez csak a 2 méternél rövidebb kábeleknél lehet kritikus, ill. olyan PA rendszereknél, ahol az erősítő teljesítménye eléri az 1000 Wattot.)

A hangszóró kábel a legegyszerűbb áramköri elem: funkciója a hangfrekvenciás áram (teljesítmény) torzítás- és veszteségmentes eljuttatása az erősítőtől a hangszórókig. Semmilyen bonyolult többlépcsős jelátalakítás (erősítés, szűrés, energiaátalakítás, moduláció) nem történik benne, mint az aktív elemekben (az erősítőben) vagy a hangszóróban (elektromechanikus átalakítás). Lényegében akkora szerepe van, mint bármelyik ellenállásnak az erősítőben, ami a jelútban található. Se több, se kevesebb.

Összegezve: minden kábel, vezeték aluláteresztó szűrőként viselkedik az induktivitás és a szkin hatás miatt. Azonban otthoni körülmények között ezek a hatások jóval a hangfrekvenciás sáv felett (gyakorlatilag csak 100 kHz felett) jelentkeznek. Ami viszont lényeges, hogy a vezeték ellenállása és a hangsugárzó változó impedanciája együtt egy frekvenciafüggő csillapító tagot (feszültségosztót) képez. Megfelelő keresztmetszetű, közönséges sodort réz kábelekkel elérhető, hogy ez a frekvenciafüggő csillapítás a hangfrekvenciás tartományban elegendően alacsony legyen. A csillapítás nem hallható, ha a hangszórókábel ellenállása nem éri el a hangsugárzó impedancia minimumának 4%-át.

Aki a drága hangszórókábelekben keresi a jó hangzás titkát, igen messze jár az igazságtól. A különleges kivitelű és túlárazott hangszóró vezetékek, kábelek alkalmazása helyett fontosabb, hogy jó minőségű hangsugárzó csatlakozókat használjunk. Egy hangrendszer hibáin drága hangszórókábelekkel sem javíthatunk, ahhoz pedig nagyon rossz minőségű (pl. alulméretezett és eloxidálódott) kábelekre és csatlakozókra van szükség, hogy pont a kábelelek cseréje okozzon javulást. A hi-end hangszóró kábelek lényegében optikailag feltuningolt, többnyire közönséges hangszórókábelek, és - bár összeszerelési minőségük vitathatatlan - az a rengeteg hókusz pókusz, ami marketingüket illeti, hamisnak vehető.

Horváth Csaba


Hálózati Dugó Forgatása

A hálózati transzformátorok primer tekercsének a kezdete mindig a tekercstest belsejében van. Amenyiben mindig úgy csatlakoztatjuk a hálózathoz, hogy ide kerüljön a hálózat "NULLA" vezetéke, akkor a készülék fémházán (részein) kisebb lesz az érintési (szivárgási) feszültség. Ez egy digitális kézimüszerrel kimérhetö a hálózati földpont és a NEM földelt készülékház között. A kisebb érintési fesz. értéket adó dugópozició a helyes.



Creative Sound Blaster Audigy 2 ZS Model:SB0360 (OPA2134UA)


Grundig CD 1000 Tuning


SL-PS770A Tuning