Az ideális hálózat
Írta: Darvas László
Tízévvel ezelött elhatároztam, többé nem írok hifiröl - söpörtem eleget,
söpörjön már más is. Betüvetés helyett inkább betüszedéssel
foglalkozom, másoknak csinálok újságot, könyvet. Ami tapasztalatot
alapfokú hifi-készülékek tesztelésével szereztem egy áru nélküli
társadalomban, amúgy sem érhet sokat az új piacgazdaságban. Ezt a saját
börömön is megtapasztaltam. Mióta nem kell tekintettel lennem a hazai
piac sivárságára, az olvasoközönség anyagi körülményeire és egyéb
didaktikai szempontokra, végre lelkiismeretfurdalás nélkül szerezhettem
magamnak "kevésbé demokratikus", azaz kissé drágább készülékeket,
gondolván, hogy én aztán játszva kiismerem magam közöttük. De ahogy
feljebb léptem az árlistán, bizony én is elkövettem az összes hibát, és
éppúgy megfizettem az árát, mint bárki más. Szóval, "filiszter lettem
magam is." Most azonban értékes információ birtokába jutottam,
szeretném megosztani másokkal. Egy nagyon régi problémáról van szó,
amelynek a megoldását sajnos nem én találtam meg (pedig, fene egye,
annyira egyszerü, hogy akár én is rájöhettem volna 20 évvel ezelött!),
hanem egy Roy nevü fickó, aki az általam is olvasott internetes
honlapon fertözget bennünket a tippjeivel.
Helyreigazgatások
Mielött azonban ezekre
rátérnék, szeretném kihasználni az alkalmat egy kis mentegetödzésre.
Annak idején nagyon sokat kísérleteztünk, és mint búcsúbeszédemben
kissé általánosítva megfogalmaztam, "elkövettük az összes lehetséges
szamárságot, hogy ne másoknak kelljen elkövetniük". Ezekért
természetesen én vagyok a felelös egy személyben, és örülök, hogy most,
tíz év után a Hifi Piac jóvoltából konkrétan is kiigazíthatom két
lényeges tévedésemet (ha még érdekel valakit). Az egyik a kábelekre
vonatkozik. Fenntartva természetesen, hogy bármilyen drótnak megvan a
maga jellegzetes hangképe, vissza kell vonnom összes nézetemet az
odahaza kivitelezhetö kábelkonstrukciokról. Ez mind tévedés volt.
Maradjunk szigorúan a gyári kábeleknél. (Tudnunk kell azonban, hogy a
használt kábel eladhatatlan, és az idök végezetéig a nyakunkon marad.
Legyünk hát óvatosak, ne tartsuk a megtakarított pénzünket kábelben") A
másik az úgynevezett hierarchia-elvvel kapcsolatos. Sehogysem akartuk
elismerni (bár lapszemle-rovatunkban gyakran idéztük), hogy a
leggyengébb és ezért legfontosabb láncszem mindig az, ami legelöl van:
a lemezjátszó-futómü, illetve a CD-játszó (utána pedig az elöerösítö és
így tovább sorban). Ma már tökéletesen meg vagyok gyözödve ennek az
elvnek az igazságáról.
Honlapok elönye
Hogy milyen készülékeket használok, azt itt nem fogom elmondani, mert ez nem
a reklám helye. Amúgysem "a legjobbak" - én ezekkel tudtam megalkudni.
Valamennyi gépem hangszóróstul-kábelestül ugyanannak a cégnek a
terméke. A gyárnak van egy internetes honlapja, amelyen több ezer
magamfajta örült próbálja megváltani a világot. Sok jó tanácsot kaptam
már ezen a fórumon, persze, mindvégig az általunk favorizált
gyártmányokról. A fentnevezett Roy azonban olyasmire jött rá, ami
gyanítha-tólag tökéletesen márka-független: milyen legyen az elektromos
vezeték a villanyórától a készülékekig. Vagy kétszáz bajtársunkat már
megfertözte a mániájával. Én is kiépítettem Roy vezetékrendszerét, és a
nyereség minden elképzelésemet felülmúlta. Idejében leszögezem, hogy
az alább leírandó müveleteket kizárólag villanyszerelö végezheti. Aki
maga nyúl bele az elektromos hálózatba, és agyoncsapja az áram, azt a
Hifi Piac szerkesztöjével közösen a saját halottunknak tekintjük, de
semmilyen felelösséget nem vállalunk a sorsáért. Ha valaki rászánta
magát az alábbiakban ajánlott technológiára, okvetlenül hívjon
villanyszerelöt.
MCB-k és kábelek
A villanyórát és az ahhoz tartozó kismegszakítót senki sem bonthatja meg
az Elektromos Müveken kívül. A mért áramot azonban már mindenki a maga
felelösségére vezeti tovább egy müanyagdobozra, amelyen kismegszakító
kapcsolók, angolos rövidítéssel MCB-k (Miniature Circuit Braker)
sorakoznak. A lakás különféle áramköreit védik, zárlat esetén
lekapcsolnak. Régi felismerés, hogy a lakásban müködö háztartási
készülékek zavarják a hifi hangminöségét, célszerünek látszik
fenntartani egy olyan kismegszakítót, amelyröl közvetlenül és kizárólag
a hifi-berendezéshez fut a vezeték. Ez a gyakorlat azonban nem terjedt
el, és nem is mindig vált be. Néhány éve magam is kiépíttettem egy
ilyen "ösvényt". Pocsék hangja volt. Mert például az sem mindegy,
milyen kábel fusson a konnektorig. Vékony legyen-e, avagy vastag
(mennyire vastag)? Egyeres legyen-e, avagy sodrott? Milyen legyen az
anyaga, a konstrukciója, a szigetelése? Sorra kérdeztem minden
elképzelhetö szakembert, össze-vissza beszéltek valamennyien. Némelyik
hifi-kereskedö a saját méregdrága hangszórókábelét ajánlotta, ezt
sürgösen felejtsük el. Még leginkább a készülékgyártóktól várhatnánk
eligazítást, de hát nem szívesen lépik túl a hatáskörüket. ök sem
tudják, mi a teendö, meg nem is vállalják a felelösséget a
barkácsolásért és az ezek nyomán bekövetkezö balesetekért. Szóval, az
elektromos hálózat milyenségét illetöen eddig nem alakult ki semmiféle
audiofil közmegegyezés.
Megszólal a gyártó
Roy ötleteit eddig nem méltattam figyelemre. Sajnos (vagy szerencsémre) a
szobámban kevés a konnektor, ezért a hifihez az ajtó elött, a szönyeg
alatt kellett futtatni a hálózati kábelt, amiben mindenki folyton orra
esett. Még egyszer rákérdeztem a honlapot menedzselö gyári
adminisztrátornál, nincs-e valami javaslata. Csodák csodája,
vállvonogatás helyett végre konkrét tanácsot kaptam: ök külön MCB-t és
onnan 6 mm2-es drótot javasolnak. (Mindig háromszoros vezetékröl van
szó; a fázis szigetelésének színe fekete, a nulláé kék, a védöföldé
sárga-zöld csíkos.) Visszakérdeztem: ö milyet használ otthon. Nos, ö
speciel 10-eset, de a hivatalos javaslatuk a 6-os" Miheztartás végett,
a normál gyakorlatban a rézdrót sohasem vastagabb 1,5-2,5 mm2-esnél,
különben nem lehetne behúzni a jóelöre bevakolt gégecsöbe. Hatos, pláne
tízes vezetéket nemhogy huzalozni nem lehet, de még meghajlítani is
alig. A három szálat bele lehet ugyan eröltetni egy 20 mm-es gégecsöbe,
de azt utólag vagy sikerül belehajlítgatni-bevakolni a falba, vagy sem.
Ha nem, akkor a falon kívül kell vezetni, mondjuk egy fehér müanyag
szerelöalagútban. Az ember tehát háromszor is meggondolja, hogy
belevágjon-e. Engem voltaképpen a gyári "hivatalos" javaslat gyözött
meg róla, hogy Roy ideáit komolyan kell venni.
Roy ösvényein
Roy egy második, komplett kismegszakító-dobozt installált, egy egész sor
MCB-vel. ö aktívrendszert használ, összesen 9 készülékében van
tápegység, tehát ennyi MCB-t és ugyanennyi "ösvényt" kellett
kiépítenie. Közönséges halandónak kevesebb is elegendö. Általában 3
ösvény tekintendö optimumnak: egy a forrásokat szolgálja ki
(lemezjátszók, tunerek), egy az elöerösítöt (keresztváltót stb.), egy
pedig a teljesítményerösítö(ke)t. De persze az a legjobb, ha minden
tápegység külön, önálló ösvényröl müködik. Mintha valamennyit
közvetlenül a villanyórára akasztanánk. A kábel közönséges, merev,
egyeres, szigetelt bolti rézhuzal. Nem tudhatjuk, milyen a minösége -
ezt lehet kapni és kész. Ekkora mennyiségü réz, ennyire nehezen
kezelhetö kábel szinte minden tesztelést kizár, de az eredmény majd
fölöslegessé is tesz minden további tesztet. Hogyan is mondta egykor a
Linn cég? "Ha bevetted a várost, ne bocsátkozz utcai harcokba." Az
ember azt gondolná, hogy az MCB-kröl az ösvények a fali konnektorokhoz
futnak. Tévedés. Roy megszakítás nélkül közvetlenül a készülékekhez
vezeti a kábeleit, a végükön egy különleges amerikai
müszercsatlakozóval, amelybe még a 6-os vezetéket is bele lehet
csavarozni (erröl még lesz szó). A hálózati kábelt el lehet felejteni.
Miképpen a "hálózati kondicionálókat" és egyéb segédeszközöket is,
ezeket néha még a tapasztalt hifistára is rásózzák, holott
nyilvánvalóan tönkreteszik a hangminöséget. (Roy azóta is a permanens
fejlesztés állapotában leledzik, MCB-k helyett ma már másfajta
eszközöket is javasol, én azonban ezekkel nem rokonszenvezem, és itt
nem is szeretnék kitérni rájuk. "Ha bevetted a várost...")
Vastag? Még vastagabb?
Roy irományai 6-os kábelröl szólnak, de újabban már ö is a 10-est emlegeti,
ezért elöször is a kettö közötti különbséget akartam megismerni.
Egyetlen MCB-t installáltattam, és arról kétféle vezetéket futtattam
párhuzamosan, két külön konnektorra. A vastag drótot könnyen bele lehet
szerelni a kismegszakítókba - annál nehezebben a normál fali
csatlakozóaljzatokba, a villanyszerelö majd' belezöldült. (Késöbb
áttértem az ipari csatlakozókra, ezekröl is külön szólok majd.)

Ipari célra szánt aljzat és csatlakozódugó. Az érintkezök vastag rézrudak,
illetve rézhüvelyek. A vastag drót csavarral rögzíthetö mind az
aljzatban, mind a dugóban.
A vastag rézdrót "beégése" hosszú folyamat, a kábel csak 8-10 hét után
nyeri el a végleges hangját, de néhány nap után már egész
tisztességesen szól ahhoz, hogy felmérhessük a potenciálját.
Konnektorok között sohasem szabad ide-oda váltogatni. (Tettem már
tönkre erösítöt azzal, hogy kikapcsolás után túl hamar kapcsoltam
vissza!) Egyszerüen csak zenét kell hallgatni néhány napig, és
megfigyelni, hogy mennyi örömünket leljük benne. A 6-os vezeték
meglepöen jó. A hangképben háttérbe szorul, ami eddig kellemetlen és
tolakodó, viszont kiemelkedik, ami kellemes. Tisztább, nyugodtabb,
zeneibb hifi. A 10-es vezeték pedig egy egészen más világ.
Meggyözöbb, "felnöttesebb". A térhatása teljesen eltérö. A szólamok
most már nem az orrom elött ugrándoznak föl-le, hanem hátrafelé szépen
lenyugodva, elhelyezkednek a térben. Elöször érzem, hogy a hifinek -
furcsa ezt leírni - VAN valami köze a zenéhez, a hangszerekhez.
Elosztó és hálózati kábel
Az én készülékeim hálózati kábelei müszercsatlakozósak, vagyis
cserélhetök. A következö lépésben tehát az egész készletet
(elosztójukkal együtt) lecseréltem egy saját gyártmányú 10-es
elosztóra, amely a készülékállvány aljáig fut és ott három 6-os
vezetékre oszlik. A végükre bolti, 300 forintos müszercsatlakozót
forrasztottam. A kettös szigetelés kötelezö. Második szigetelörétegnek
zsugorcsövet választottam (egyméteres szálakban kapható), de persze
mást is ki lehet találni. A merev kábellel természetesen ügyeskedni
kellett, amíg sikerült odahajlítgatni a készülékek "bejáratához". Az
eredeti gyári kábeleket rövidesen felpakoltam a szekrény legfelsö
polcára. Soha többé nem lesz rájuk szükségem, legföljebb ha valamelyik
készüléket majd el kell adnom. A hangminöség nagyjából ugyanakkorát és
ugyanolyan irányban javult, mint a konnektor kiépítésével.
Elhatároztam, hogy kiépítem mind a három készülék számára a teljes 10
mm2-es ösvényt. Viszont mindenképpen közbe akartam iktatni
konnektorokat plusz villásdugókat. Mi ugyan a gyári ajánlásnak
megfelelöen éjjel-nappal bekapcsolva, üzemi hömérsékleten tartjuk az
(egyébként félvezetös) készülékeinket, de vihar idején azért mégiscsak
jobb mindent kihúzni a falból.
Aljzatok és dugók
Ipari célokra ugyan, de készül olyan aljzat és dugó, amely felveszi a 6-os
kábelt meg a kissé körbereszelt 10-est is. Nagyobbak a szokványosnál,
kissé ormótlanok. Belül vaskos réz nemiszerveik vannak, a kontaktus
úgyszólván tökéletes. Sokféle kivitelben kaphatók, nekünk nyilván a
hárompólusú változatra van szükségünk, a dugalj típusszáma DAFR 162, a
dugóé DFM 162. Az aljzatnak fel-lecsapható fedele van, azt le kell
fürészelni. A dugóból el kell távolítani a hátsó, csavarokkal ellátott
rögzítöelemet, a vastag kábel miatt amúgy sincs rá szükség. Három ilyen
konnektort installáltattam, három MCB-röl, gégecsöben futó 10-es
kábelekkel. A "hálózati madzag" is zsugorcsöbe bugyolált 10-es kábel.
Sajnos, a zsugorcsö vagy túl szük, vagy túl tág, hevítés után nem simul
rá szépen a kábelekre. Nem igazán elegáns. A felforrasztott bolti
müszercsatlakozók nem váltak be. Vékony pléhböl készült lemezeik
idöröl-idöre elgörbültek, gyakori volt a kontakthiba. Egy alkalommal az
Audio Tuning cégnél járva elmeséltem a kábelsztorit Kiss Róbert
barátomnak, szót ejtve Roy különleges müszercsatlakozójáról. Robi csak
kiszaladt a raktárba, és már hozta is a dugót. Masszív érintkezöi
vannak, a kontaktus tökéletes. Ugyanaz érvényes rá, mint a
konnektorokra, a 6-os kábelt egyböl be lehet csavarozni, a 10-est kissé
körbe kell reszelni. A müanyag házat hátul ki kell vájni, hogy a vastag
drót belemenjen. Szerelés után pedig célszerü a kábelt epoxigyantával
is beragasztani, vagy másképpen rögzíteni. (A müszercsatlakozók IEC
szabvány szerinti bekötését lásd az alábbi képen).

A müszercsatlakozó dugójának bekötése az IEC szabvány szerint, szemböl
nézve (vagyis ezeket a lyukakat látjuk a dugó elején, mielött
belenyomnánk a készülékbe). A: fázis, B: védöföld, C:
nulla.
Akinek a hálózati kábelei nem bonthatók, magára van utalva. Senkinek sem
ajánlom, hogy "belebarmoljon" a készülékeibe. Elöbb-utóbb minden hifit
eladnak, elfuserált masinát viszont senki sem vesz, gyári állapotban
kell maradnia. Az "ösvény" ilyenkor jobb híján véget ér a konnektornál.
Még így is jobb lesz, mint bármi más, de készíteni kell hozzá
valamiféle toldalékot az ipari csatlakozóaljzat és a normál villásdugó
között. Nincs tippem. Mindenki a saját felelösségére járjon el.
MCB, de milyen?
Hifiben a jól szólásnál én általában többre tartom a hallgathatóságot - de a
jobb energiaellátás folytán mindkét paraméter bámulatosan sokat javult.
Ezen a ponton abba is akartam hagyni a kísérletezést, dehát nem
bújhatunk ki a börünkböl, a hifista mindig hifista marad és utána akar
járni a dolgoknak. Roy annakidején végigpróbált egy csomó MCB-típust,
és oda lyukadt ki, hogy egyik pocsékabb, mint a másik - még a
legelviselhetöbb az angol Memera. Minthogy a tippjei eddig mind
bejöttek, ezt a tézisét már nem kérdöjelezte meg senki, és elkezdték
vásárolni a Memerákat. Én is beszereztem három darabot, bár nem füztem
hozzájuk nagy reményeket. ("Ha bevetted a várost...!") És ekkor jött a
meglepetés. A legendás Memera hangja steril, sávhatárolt, se alja, se
teteje. Az én szobámnak van egy eröteljes 60 Hz-es rezonanciája,
ráadásul a hangszórók a sarokban állnak, elkerülhetetlen némi jótékony
bummogás - de a Memera még ezt a 60 Hz-et is kiszürte.
Demonstráció céljára készült 16A-es ABB belsö szerkezete. A kék nyíl azt a szakaszt szemlélteti, amelyen egy
rézkallantyú elmozdulása létrehozza/megszakítja az
érintkezést. A tekercs, amelyen a feszültségnek keresztül kell futnia, a valóságban csaknem 10 mm átméröjü.
Szerintem tehát Roy tévedett. De már az is nagy szó, hogy egyáltalán felismerte:
az MCB-knek hangminöségük lehet! A kismegszakítók bonyolult belsö
szerkezete - lásd a 3. képen - indokolhatná ezt, dehát utólag könnyü
bölcsnek lenni. Most már további MCB-típusokkal próbálkoztam. (Kétféle
típus van forgalomban: "B", azaz gyors, illetve "C", azaz lassú.
Bennünket a "B" típus érdekel. Van rajtuk még egy, nem túl lényeges
adat, ez a mi számunkra 3000 és 4500 között van. A 6000-re specifikált
típusok inkább a villanyórába valók.) A boltban elmagyaráztam az
eladónak a problémámat, és megkérdeztem, szerinte melyikkel érdemes
kezdeni. Kapásból rangsorba rakta a típusokat. ö persze alighanem a
megbízhatóságuk alapján ítélt, tény, hogy a francia-olasz Merlin Gerint
tette az elsö helyre, így hát ezt próbáltam ki elsönek. Nos, a Merlin
szinte azonnal sokkal kellemesebben zenélt mind a Memeránál, mind pedig
az eredetileg installált, a hazai Bakony Müvek gyártotta SBS-nél. Mire
teljesen beégett (nettó 20 óra), az SBS-hez képest akkora különbséget
tapasztaltam, mint egy közepes és egy nagyon jó lemezjátszó között.
Amit én eddig a hifim eredendö gyöngeségének véltem - monós, nem igazi
a magasa, zavaros a mélye, torzít a közepe, a tenor krákog, a szoprán
selypít, a dzsesszmuzsika unalmas - az bizony jórészt a gyatra MCB
hibája volt. De hogy kevésbé jól kiépített, esetleg közös MCB-röl futó
vezetékkel, olcsóbb készülékek (hifi-tornyok?) zenéjén is meg lehet-e
hallani két kismegszakító különbségét? Ki tudja. Én arra tippelek, hogy
igen. Egy ilyen próbát megejteni csak fillérekbe kerül.
16A kontra 32A
A hangminöség szempontjából tehát az volna a legjobb, ha egyáltalán nem
használnánk MCB-t - dehát megkerülhetetlen. Söt, még egyfajta
hierarchiába is kell illeszkednie. Ha a villanyórán lévö "fökapcsoló"
mondjuk 32A értékü, akkor az utána következö, a lakás egy-egy
körzetéért felelös MCB nem lehet nagyobb 16A-nál, hogy zárlat esetén
csak ez az utóbbi MCB vágódjon le. Akkor csak egyetlen áramkör marad
feszültség nélkül, nem pedig az egész lakás. Logikus. Roy túltette
magát ezen a szakmai elöíráson. Felismerte, hogy a nagyobb értékü MCB-k
jobban szólnak, ami nem is csoda, hiszen vastagabb anyagokkal jobb
kontaktust lehet elérni. Én sokáig vacilláltam, mert (végülis!) eddig
nem követtem el szakszerütlenséget, de hogy a lakás 32A-es
kismegszakítóját egy lényegében ugyanilyen értékü MCB kövesse, az
szakmailag teljesen értelmetlen, és sem mérnök, sem villanyszerelö nem
fogja ajánlani. Ezért mint ismeretterjesztö újságíró felhívtam a
Fövárosi Elektromos Müveket, és konzultáltam egy
üzemvitelben-üzemfejlesztésben illetékes szakemberrel. A következök
derültek ki. Az, hogy 32A-t 32A kövessen, szakszerütlen ugyan, de
önmagában véve semmiféle veszélyt nem rejt, és a közüzemi szolgáltató
sem tiltja. Egyszerüen csak arról van szó, hogy az adott szektorban
bekövetkezö zárlat esetén elöfordulhat, hogy mindkét MCB egyszerre vág
le, és az egész lakás sötétben marad. A zárlat megszüntetése után
természetesen csak fel kell kapcsolni a megszakítókat, és minden megy
tovább. A zárlati áram az épület biztonságát sem veszélyezteti, még a
szokásosnál nyilván jóval kisebb ellenállású 10-es vezetékünk miatt
sem, feltéve, hogy a lakás villanyórája nem esik az épület saját,
nagyobb méretü kismegszakítójának közvetlen közelébe. Nálam ez a
távolság 6-7 méter, ezt gyors számítás után böségesen elegendönek
mondták. Így aztán kipróbáltam a 16A-es Merlin után a 32A-es Merlint
is. Jobban szólt. Tisztábbak, artikuláltabbak lettek a magasak,
egészségesebb a térhatás. Legnagyobb elönyének azt látom, hogy
lejátszhatóvá vált néhány, eddig reménytelenül torznak ismert,
túlvezérelt felvétel. Mindazonáltal a hangzás balanszát némileg
megváltoztatta, márpedig a hifi-hang lényege a kiegyensúlyozottság.
Tehát még ha a 32A mellett dönt is valaki, akkor is célszerü elöbb
16A-t installálnia, hogy aztán majd pontosan érzékelje a változás
irányát.
Az MCB hangjai
Eljátszottam a gondolattal: ha ez az ügy húsz évvel ezelött derül ki, biztosan
szerveztem volna egy MCB-körtesztet, összehasonlítva az összes létezö
típust. Hányfélét is találtam volna a boltban? Egyetlenegyet: a hazai
gyártmányt. Talán még egy keletnémetet meg egy bolgárt. Ugye, milyen
nehéz elképzelni ezt ma?! Ma már csak magánzó vagyok, komplett tesztre
nem vállalkozom. De ha már itt volt a kezemben egy marékra való nyugati
MCB (most már csupa 32A-es típus), szerettem volna legalább benyomást
szerezni róluk. Mindig egyszerre hármasával cseréltem le öket. A
Siemenstöl sokat vártam, de nem vált be. Tárgyilagosan muzsikál,
sztereó, de tolakodó, nem lendül meg a basszusa. Sem zenén, sem
háttérzenén nem tudtam megszeretni. Jobb nála az ABB: hallgatható,
mélyebb tónusú, a basszusa már képes megrázni a padlót, a
magasátvitelét azonban szüknek találtam. Nem torzít, de monós, nem
eléggé érdekes. Olyan, mint a Bakony, csak kulturáltabb kivitelben.
Ezzel szemben a Legrande túlságosan lágy, elomló. A basszustartása
kitünö, de a prezensze hiányzik, nincs benne elég élet. Jól müködhet
agreszív hangzású rendszerekkel. Az, hogy mindegyik jobb a
Bakonynál, nem sokat mond. "Mit ér az MCB, ha magyar?" - kérdezte
(volna) Ady Endre. Tény, hogy minden típusnak megvan a maga
sajáthangja, amely éppúgy elemezhetö, mint az erösítöké vagy a
hangszóróké. Bizonyára rendszerfüggöek is; az én felületes
próbálkozásaim eredményébe nyilván bele kell kalkulálni a gépeim
sajáthangját. Az eddig szóba került 6 típusból számomra mindenesetre a
francia Merlin Gerin zenéje a legrokonszenvesebb (ismét Adyval szólva:
"Párizs az én Bakonyom"), a tévedés kockázatát ennél érzem a legkevésbé
nyomasztónak. Hadd ajánljam tehát kiindulópontnak, amíg valaki jobbat
nem talál.
Darvas László(1979-1992 a Hifi Magazin szerkesztöje)
Földhurok
Írta: MidiTom
Kevés utálatosabb dolog van, mint a földhurok.
Szerintem nincs olyan zenész, stúdiós, vagy hangtechnikus, aki még ne tapasztalta
volna meg a földhurok áldatlan következményeit. Akkor beszélünk földhurokról az
audio rendszerekben, hogyha az egyébként önmagukban kifogástalanul muködo készülékeinket
összedugdosva zavaró brummok, cicergések és ezek mindenféle kombinációi jelennek meg a
hangrendszerünkben. A földhurkok szakszeru elhárításához alapesetben elég megfordítani
egy villásdugót, bonyolultabb helyzetben viszont nem árt tisztában lenni az elektronika
alaptörvényeivel, és mivel a kérdés életvédelmi funkciókat is érint, a büntetojoggal :)
Földhurok2 - A tápegység visszavág
Írta: MidiTom
Miért szól förtelmesen a hangrendszerre csatlakoztatott notebook?
A múltkori földhurkos bejegyzésben nem sokat meséltem a részletekrol, de aki elolvasta az
idézett cikket, az elég sokat megtudhatott a rusnya földhurkok természetérol és elhárításuk módjáról.
A földhurkokról egy jó összefoglaló írást találtam a Hobbielektronikaoldalán.
Nagyon gyakran probléma van viszont a notebook számítógépekkel, ha a hangjukat ki szeretnénk erosíteni.
A probléma látszólag nem magyarázható földhurokkal, a hatás alapján viszont mindenki azonnal földhurokra gyanakszik.
Egyre
jobban terjednek a hordozható kis gépek a zenészek körében is. Vegyünk
egy végtelenül egyszerű példát. Valaki azt találja ki, hogy koncertre
visz egy laptopot, amit rácsatlakoztat a keverőre. Felveszi a koncertet,
a szünetben, vagy a buli előtt pedig valami kis háttérzenét nyomat be a
rendszerre. Azonban abban a pillanatban, ahogy rácsatlakoztatja a gépet
a keverőre, megszólal a csúnya brummos, zizis földhurkos zaj a
hangszórókból. Emberünk hallott már valamit a jelenségről, ezért a
tápegységet kihúzva akkumulátorról használja a gépet, és lám, meg is
szűnt a probléma. Felmerül azonban a kérdés: ha a notebook tápját sima,
védőföld nélküli dugóval oldották meg, akkor miként jöhet létre
földhurok?
Tudnunk kell, hogy ez a jelenség nem túl régóta zavarja a laptoposok
életét. Nagyjából 10 éve kezdték el a régi, hagyományos trafót
tartalmazó, nehéz tápegységek helyett a kicsi és könnyű kapcsolóüzemű
notebook adapterek gyártását. Ez még önmagában nem lenne baj, hiszen -
elvben legalábbis - a kapcsolóüzemű tápegységekben is galvanikusan
elkülönül a primer és a szekunder oldal, tehát nem szabadna létrejönnie a
zavaró földhuroknak. Azonban a távol-keleti gyártók a kicsi és könnyű
megoldásokat hajszolva olyan tápegységvezérlő IC-ket kezdtek
felhasználni, melyek működéséhez egy kondi a szekunder részt közvetlenül
összeköti villásdugó valamelyik csatlakozójával. Igen, ezáltal 50%
esélyünk van, hogy a hálózati feszültség megjelenjen a tápegység
csatlakozóján, attól függően, hogy hogyan sikerül bedugnunk a dugót. Ez a
feszültség azonban nem életveszélyes, mert a kondi rendszerint elég
kicsi értékű, így csak picike áram tud rajta átfolyni. De ha láttatok
már szikrát, amikor USB-s nyomtatót, hangkártyát, scannert
csatlakoztattok a számítógéphez, akkor most már tudjátok, hogy az emiatt
van. Ugyanis azokhoz is hasonló tápegységeket gyártanak. Ha ez a
megoldás nem is életveszélyes, néha ijesztően megrázhatja az erre fel
nem készült embert.
Ebből azonban két probléma is fakad. Az egyik a "Plug-and-Play"
eszközök csatlakoztatása során lép fel. Hozzánk már számos olyan
készülék került javításra, ami így szállt el. Hiába lehet tehát elvben a
készülékeket szabadon összedugdosni, a gyakorlatban mi azt javasoljuk,
hogy minden olyan berendezést, ami önálló tápegységgel rendelkezik,
kikapcsolt, sőt, konnektorból kihúzott állapotban csatlakoztassunk, és
utólag kapcsoljuk be őket! Mondhatja erre valaki, hogy számos
USB és FireWire eszközt a driver installációjának egy bizonyos
szakaszában kell feldugni a gépre. Ilyenkor azt javasoljuk, hogy a dugó
fém árnyékoló részét érintsük először a csatlakozó aljzat fém házához,
így kiegyenlítve a potenciálkülönbséget, majd azonnal dugjuk a helyére
a csatlakozó dugót.
A másik probléma a hanggal
foglalkozók számára az idegesítőbb. Kialakul a fent vázolt földhurok,
annak ellenére, hogy nincs is védőföldes hálózati dugó az adapteren.
Azonban a kondi kicselezi ezt, és valamilyen mértékben a hálózati
kábeleken keresztül zavaró jeleket cirkuláltat a hangrendszer felé.
A megoldást a jól ismert leválasztók jelenthetik itt is.
A színpadi gyakorlatban ugyebár DI-boxokat
alkalmazunk, melyek egyszerre szimmetrizálnak és elvégzik a galvanikus
leválasztást is. Egyszerűbb esetben (például az említett koncert
rögzítős / zene beadós példánkban) elég egy jó minőségű vonal
transzformátor. Mi elsősorban a Monacor típusokat javasoljuk, mert
tényleg jó minőségűek az árukhoz képest.
 
A második képen látható FGA-40HQ nevű eszközt elsősorban autókba szánták, és 600 ohmos, de érdemes
megpróbálni hangrendszerekbe is. Az első képen pedig a kifejezetten
audió rendszerekhez tervezett FGA-102 látható, aminek
12 kohm-os a bemenete és kimenete is. Mi ezzel jó tapasztalatokat
szereztünk. A hangot csak nagyon picikét színezi, sokkal kevésbé, mint a
legtöbb DI box. Arra viszont érdemes ügyelni, hogy ne hajtsuk meg
túlzottan nagy jelekkel, mert a trafó viselkedése nem lineárisba
fordulhat, magyarán megjelennek a kimeneten a torzítások. Továbbá ne
használjunk hosszú vezetékeket a kötözgetések során.
Még egy pár szót kéne szólni a notebookok hangchipjeiről. Általános
elvként elmondható, hogy ezekre nem sok gondot fordítanak a tervezők.
Megelégednek azzal, ha elfogadható minőséget produkál, képes
megszólaltatni a picike és igénytelen belső hangszórókat, aztán kész.
Aki jó minőségű hangot szeretne laptopról hifi készülékre, karaokéra,
vagy színpadi rendszerre kivinni, az mindenképpen jól teszi, ha vesz egy
külső, USB-s vagy FireWire-es hangkártyát. Az a tapasztalatunk, hogy
még a fapados és olcsó Behringer UCA-202-vel is sokkal
jobb lesz a kimenő hang, mint a belső hangkártyával. Ha pedig felvételt
akarunk készíteni, akkor ne is spekuláljunk a saját bemeneten,
használjunk mindenképpen külső eszközt! Ha komolyabb célokra is be
akarjuk vetni a gépünket, például zeneszerkesztés, LiveAct, vagy bármi
más, ahová ASIO-s cucc kell, akkor számtalan M-Audio, E-MU, ESI és
Cakewalk interfész közül válogathatunk. Ebben a kategóriában a kis
kedvenc nálunk az olcsósága és sokoldalúsága miatt a Cakewalk UA1-G
.  
Most kifejezetten a zaj problémák orvosáláról akartam beszélni, ezért nem
megyek bele abba témába, hogy milyen notebook gépek alkalmasak zenei
szoftverek futtatására és milyenek nem, mert ez egy jó nagy lélegzetű
történet. Majd arra is sor kerül.
Egyetlen dologra még célszeru odafigyelni, ha a notebook saját kimenetérthasználjuk, és a fent említett vonaltrafók bevetésére készülünk. A legtöbb notebookon kombinált vonal / fejhallgató kimenet van, ami nagyon alacsony impedanciát jelent. Némelyik típuson azonban át lehet kapcsolni a kimenetet, hogy fejhallgató, vagy vonal szintet produkáljon. Ilyenkor a vonaltrafó által képviselt terhelo impedanciát már figyelembe kell vennünk. Járjunk el tehát körültekintoen! Egy egyszeru próbával is eldönhtejük, hogy mi lesz a jó megoldás.
MidiTom
Hangszórókábelekkel kapcsolatos mítoszokról és áltudományos teóriákról
Írta: Horváth Csaba
- Hangszórókábelekkel kapcsolatos tévhitek, áltudományos teóriák
- Az emberi hallás tesztelhetősége, jellemzői
- Az erősítő-hangszórókábel-hangszóró rendszer áramköri modellje
Utolsó módosítás: 2019.02.06. (dőlt betűs részek)
Ha a mítoszokat díjazni lehetne a hangtechnika világában, akkor a hangfalkábelekkel (pontosabban hangsugárzó kábelekkel, hangszóró kábelekkel) kapcsolatos babonák biztosan dobogós helyre kerülnének. A tévhit lényege, hogy speciális anyagú, bevonatú, szövésű ('audiofil', 'high-end') kábelek tisztábban (kisebb zajjal, kisebb torzítással stb...) szólnak, jobb akusztikai vagy átviteli paraméterekkel rendelkeznek, mint a hagyományos flexibilis hangsugárzókábelek.

Kábeli zűrzavar - sok hűhó semmiért?
A kedves "audiofil" hangfalkábel gyártó cégek persze megpróbálnak mindent beetetni a hiszékeny zenehallgatókkal. A vásárlók elektronikai és akusztikai ismereteinek hiánya pedig egyenes utat jelent a babonás tévhitek felé... Ilyen például a szkin effektus emlegetése audió rendszerekben, különleges vezetőanyagok (ezüst, oxigénmentes réz), szigetelések (pl. teflon...) és szövések alkalmazása, felfutási időkkel, fázisokkal kapcsolatos félelmek. Aztán vannak igazán őrült elképzelések is: kábelek bejáratása, rézvezeték demagnetizálása...
Természetesen lehet hallható különbség két kábel között, de a különbség valódi oka nem az ezüst bevonatban vagy egyéb fölösleges technikai csodában rejlik. Hallható különbséget mindig a kábelek (túl nagy) ellenállása okozza. És ha valaki egy kicsit is tisztában van az akusztikai lánc működésével, akkor felvetődik számára az ésszerű kérdés: vajon hogyan lehet különbséget tenni két, megfelelően méretezett 3 méteres hangszórókábel között, amikor a hangszóró lengőtekercse több méter hosszú hagyományos rézdrótot tartalmaz?
Szerencsére, az elmúlt száz évben végzett rengeteg kutatásnak köszönhetően sok mindent megtudtunk az emberi hallásról. Mindezek a kísérletek
megtalálhatóak a pszichoakusztikával foglalkozó könyvekben - igaz háromszáz oldalon, angolul... A pszichoakusztikai kutatások során vizsgálójelek széles spektrumát használják, egyszerűtől a bonyolult felé haladva: szinusz jel, fehér és rózsazaj, komplex periodikus jelek, impulzusok, és persze rövid zenei részletek. A vizsgálati alanyok többnyire 20 és 40 év közötti jó hallással rendelkező emberek (általában egyetemistákat toboroznak ezekre a vizsgálatokra). Olyan emberi képességek, mint a legkisebb észlelhető szintkülönbség egy egyszerű szinuszjelben, zajban, komplex periodikus jelben vagy impulzusban (Just-Noticeable Level Differences), legkisebb érzékelhető különbség a frekvenciában (Just-Noticeable Frequency Differences), időbeli és frekvenciatartománybeli maszkolási törvényszerűségek egyértelműen leírhatóak.
Pszichoakusztikai kutatások során ún. vakteszteket használnak. Leggyakoribb formája az ABX teszt, amikor egy ismeretlen jelről (X) kell eldönteni, hogy A vagy B, a másik amikor két ismeretlen lehetőség közül kell választani (two-alternative forced-choice test).
A hagyományos zenei 'tesztek' (ezek a 'meghallgattuk' típusú tesztek) hitelessége egyértelműen megkérdőjelezhető. Elsősorban azért, mert a zenei memória rövid és pontatlan: nagyon nagy különbségekre ugyan vissza tudunk emlékezni még hosszabb idő után is, apró árnyalatnyi eltérésekre azonban már pár másodperc után is igen nehéz. Tehát ezek a tesztek csak akkor lennének relevánsak, ha a teszt résztvevői maximum 5 másodperces zenei részleteket hasonlítanak össze minél gyorsabb átkapcsolással. A legtöbb audiofil hangsugárzó kábel 'teszt' pont a zenei memória tökéletlenségét használja ki. "Egy órával ezelőtt ez az album másképp szólt..." - gyakorlatilag értelmetlen kijelentés, mert a következő 59 perc felülírta a zenei emlékezetet...
Egy jó hallással rendelkező ember számára a legkisebb észlelhető szintkülönbség (Just-Noticeable Level Difference) 0,3 dB. Ez az érték tiszta szinuszos jelre vonatkozik, más típusú jelek esetén a küszöb magasabb. Ráadásul az emberi fül rendkívül érzéketlen az amplitúdóváltozásokra nagyon alacsony és nagyon magas frekvenciákon. Ha a kábel által okozott maximális amplitúdó hiba 0,3 dB vagy ez alatt van, akkor a kábel hatása gyakorlatilag nem hallható (Akit részletesebben is érdekel az emberi hallás és jó angol nyelvtudással rendelkezik, annak ajánlom Eberhard Zwicker illetve Floyd E. Toole könyveit).

Erősítő, hangszóró kábel és a hangsugárzó villamos helyettesítő kapcsolási rajza
Azért, hogy érthetőbb legyen, hogy miként hat a kábel az erősítőből kijövő jelre, meg kell ismerkednünk a hangszórókábel villamos modelljével (helyettesítő kapcsolási rajz, RLC modell). A modellben a Z jelképezi a hangdoboz frekvenciafüggő impedanciáját, aminek később még nagy szerepe lesz. Lcable a kábel induktivitása (önindukciója), Ccable a kábel kapacitása, Rcable a kábel egyenáramú ellenállása (oda-vissza). Mivel a hangsugárzó impedanciája mérhető, a kábel paraméterei mérhetőek (vagy katalógus adatokból kiszámolhatóak), ezért az erősítő-kábel-hangsugárzó rendszer akár egy áramkör szimulációs programban is modellezhető.
Audió kábelekben az elektromágneses hullám terjedésének 200 méterig nincs hatása a hangfrekvenciás átvitelre, azonban a hullámterjedés következtében fellépő reflexió a nagy sávszélességű erősítők stabilitását már kisebb távolságoknál is negatívan befolyásolhatja. Például 10 méteres kábelhosszt elérve a negyedhullámú rezonancia (alaprezonancia) már elég közel kerül a gyorsabb erősítők működési tartományához. Szerencsére a végfokok 99%-a beépített védelemmel rendelkezik és ezzel a jelenséggel nem kell foglalkozni.
Ami hiányzik a modellból, az a szkin hatás. Szerencsére hangszóró kábelekben hangfrekvencián a szkin hatás elhanyagolható. Például 1,5 mm2 keresztmetszetű vezetéknél 20 kHz-en a szkin hatás miatt az ellenállás 12%-al lesz nagyobb az egyenáramú ellenállásnál. A szkin hatásnak ugyanakkor van egy érdekes következménye: csökken a kábel önindukciója. (Nagyon hosszú kábeleknél az induktivitás nagyobb magasfrekvenciás veszteséget okoz, mint a szkin hatás).
A kábel kapacitása, induktivitása és ellenállása a kábel hosszúságával egyenesen arányos. A keresztmetszet növelésével az ellenállás arányosan csökken, a kapacitás kis mértékben nő, az induktivitás pedig kis mértékben csökken.
A kábel villamos paraméterei önmagában még nem határozzák meg teljesen, hogy milyen lesz a tényleges átvitele. Minden audio kábel viselkedése két további fontos tényező függvénye: az egyik, hogy milyen kimeneti ellenállású jelforrás hajtja meg, a másik pedig az, hogy milyen terhelés (terhelő ellenállás vagy terhelő impedancia) van a másik végén.
A hangszórókábelek kapacitásával kapcsolatos tudnivalókat gyakorlatilag pár mondatban össze lehet foglalni:
1. Teljesen közönséges PVC szigetelésű hangszórókábelek fajlagos kapacitása 70 pF/m-től 170 pF/m-ig terjed. Néhány speciális szövésű audiofil hangszóró kábel fajlagos kapacitása eléri a 2000 pF/m értéket.
2. A hangszórókábel kapacitásának nincs hatása a végfokozatok átvitelére a hangfrekvenciás tartományban ha a kábel 100 méternél rövidebb (C
= 200 pF/m értékkel számolva).
3. Mivel a kábel kapacitásának nincs hatása a frekvenciaátvitelre a hangfrekvenciás tartományban (és gyakorlatilag az audió jel teljes
tartományában), ezért a szigetelőanyag linearitása nem számít. Hangszórókábelek mentesek a nemlineáris torzítástól, linearitás szempontjából teljesen mindegy, hogy a szigetelés PVC, gumi, Teflon stb...
Néha hallani olyan esetről, hogy hosszú és nagy kapacitású kábel levágja a végfokot, miközben ezek az erősítők nagy kapacitív terheléseket (akár 200 nF) is képesek meghajtani gerjedés (oszcilláció) nélkül. A gerjedés egyik lehetséges magyarázata az, hogy a nagy kapacitású kábelekben kisebb az elektromágneses hullám terjedési sebessége, ami alacsonyabb frekvenciájú negyedhullámú rezonanciát eredményez.* Ha a rezonancia „találkozik” valamilyen rádiófrekvenciás (RF) zajjal, pl. DAC maradék zajával és az erősítőnek nincs megfelelő RF védelme, akkor az erősítő túlmelegedhet, és az áramvédelem (jobb esetben) lekapcsolja a végfokot. A rádiófrekvenciás oszcilláció elkerülése érdekében egy nagyon egyszerű csillapító áramkört (10 Ohm ellenállás párhuzamosan egy 1-2 uH tekerccsel) adnak a teljesítményerősítők kimenetéhez. A csillapító áramkörnek nincs hatása az 500 kHz alatti frekvencia átvitelre és 'normál' hangszórókábelnél a védelemnek csak 10 méter felett van jelentősége.
* A másik probléma a nagy kapacitású kábelekkel az, hogy a negyedhullámú rezonancián a bemeneti ellenállásuk nulla Ohm lesz (azaz rövidzár), míg a hagyományos kábeleknél az ellenállás rezonancián nem esik egy Ohm alá.
A kábel önindukciós együtthatója egy aluláteresztő szűröt alkot a rá kapcsolt hangszóróval. Minél nagyobb az induktivitás vagy minél kisebb a terhelő impedancia, annál alacsonyabb lesz az aluláteresztő szűrő töréspontja. Szerencsére 15-20 méterig az induktivitás nem okoz jelentős (0,5 dB-nél nagyobb) magas veszteséget. A 4 Ohm-os névleges impedanciájú hangsugárzók érzékenyebbek az induktivitásra, mint a 8 Ohm-os rendszerek.
Most pedig jöjjön a hangszóró kábelek legfontosabb paramétere, az egyenáramú ellenállása. A vezeték ellenállása és a hangsugárzó változó impedanciája együtt egy frekvenciafüggő csillapító tagot (feszültségosztót) képez. Az osztásnak van egy fix (DC) komponense és egy frekvenciafüggő része. Egy igencsak alulméretezett rendszerben az első hangerő csökkenésként, az utóbbi hangszín változásként jelentkezik (egy kétutas hangdoboznál mély és közép kiemelésként).
A kábel ellenállása a hangsugárzó impedanciájától függ: minél alacsonyabb a hangszóró vagy hangsugárzó impedanciája (terhelő impedancia), annál kisebbnek kell lennie a kábel ellenállásának. Ha maximum 0,3 dB csillapítást engedünk meg a kábelen, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 4%-a lehet. Ha 0,5 dB maximális csillapítást okozhat a kábel, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 6%-a lehet. Ha pedig 1 dB maximális csillapítást engedünk meg, akkor a kábel ellenállása a hangszóró minimális impedanciájának 12%-a lehet.
Miután a villamos paraméterek hatását és a villamos paraméterek és a kábel hossza és keresztmetszete közötti összefüggéseket tisztáztuk, a továbbiakban egyszerűbb azt vizsgálni, hogy egy adott hosszúságú, keresztmetszetű kábel egy adott terheléssel hogyan viselkedik. Ekkor az alábbi lehetőségek maradnak:
- Egy adott hosszúságú és keresztmetszetű kábel átvitele hogyan változik a terhelés függvényében.
- Egy adott keresztmetszetű kábel átvitele hogyan változik a hosszúság függvényében, adott terhelés mellett.
- Egy adott hosszúságú kábel átvitele hogyan változik a keresztmetszet függvényében, adott terhelés mellett.
A vizsgálatok (mérések, szimulációk) elvégezhetők mind ideális ('ohmos' vagy másképp rezisztív) terheléssel vagy valós (hangsugárzót jobban leíró) terheléssel. Az első esetet bemutatom egy ideális terheléssel, a harmadik esetet egy valós terheléssel.

10 méter hosszú közönséges 1,5mm2-es kéteres hangszórókábel frekvenciaátvitele 4, 8 és 16 Ohm-os ellenállással
A fenti ábrán egy 10 méter hosszú 1,5mm2-es kéteres hangszórókábel frekvenciaátvitele látható 4, 8 és 16 Ohm-os ellenállással, mint terheléssel. A kábel induktivitása 0,7 uHenry/méter.
A 4 Ohmos terhelő ellenállásnak nem csak a csillapítása nagyobb, de a magasfrekvenciás esése is hamarabb kezdődik. Ugyanezekkel a fajlagos paraméterekkel számolva a 4 Ohm-os esetnek megfelelő átvitelt érhetünk el egy 8 Ohmos ellenállással 10 méter helyett 20 méteres kábellel vagy 16 Ohmos ellenállással 40 méter kábellel! Minél kisebb a terhelőellenállás (minél kisebb a hangsugárzó impedanciája), annál érzékenyebb a kábel ellenállására és induktivitására - és minél nagyobb, annál érzéketlenebb. Másképp: adott vezettékkeresztmetszethez 8 Ohm-os hangsugárzóval kétszer nagyobb maximális kábelhossz tartozik, mint egy 4 Ohm-os rendszerrel.
Mivel a hangdobozok váltakozóáramú ellenállása (impedanciája) a frekvencia függvényében változik, ezért a kábel csillapítása is frekvenciafüggő lesz. (A váltakozóáramú ellenállás változása a frekvencia függvényében a hangsugárzó impedanciamenetével ábrázolható). Ott, ahol a hangdoboz ellenállása jelentősen megnő a névleges értékhez képest (pl. rezonanciafrekvencián, keresztezési frekvencián), a csillapítás jóval kisebb lesz, mint azokon a szakaszokon, ahol a hangdoboz impedanciája az egyenáramú ellenálláshoz közelít.
Azaz minél nagyobb a hangszórókábel ellenállása, annál inkább tükröződik a hangsugárzó göröngyös impedanciamenete a frekvenciaátvitelben.

10 méter hosszú közönséges kéteres hangszóró kábel átvitele egy kétutas reflex hangdobozzal (vezető keresztmetszet: 1,5mm2 (zöld) és 0,75mm2 (kék))
A fenti ábrán egy közönséges 1,5 mm2 keresztmetszetű és egy 0,75 mm2 keresztmetszetű, 10 méter hosszú kéteres hangszóró kábel átvitele látható egy kétutas reflex hangdobozzal. A hangdoboz névleges impedanciája 8 Ohm, ugyanakkor az impedancia 20 Hz és 20 kHz között 6,6 Ohm és 30 Ohm között ingadozik a frekvencia függvényében.
Az impedanciagörbe által generált legnagyobb hullámzás az amplitúdóban kb. 0,25 dB az 1,5 mm2-es kábelnél, és 0,4 dB a 0,75 mm2-es kábelnél, ami nem hallható kategória.
Mivel a vezetékek ellenállása a vezeték hosszával egyenesen, a keresztmetszet növelésével pedig fordított arányban
változik, ezért minél hosszabb egy vezeték, annál nagyobb keresztmetszetűnek kell lennie. Minden egyes hosszúsághoz és névleges impedanciához tartozik egy minimális vezeték keresztmetszet, aminél kisebbet nem szabad alkalmazni. Ugyanakkor a minimálisnál jóval nagyobb keresztmetszet alkalmazása fölösleges. (A minimális vezeték keresztmetszetet a teljesítmény is befolyásolja, azonban ez csak a 2 méternél rövidebb kábeleknél lehet kritikus, ill. olyan PA rendszereknél, ahol az erősítő teljesítménye eléri az 1000 Wattot.)
A hangszóró kábel a legegyszerűbb áramköri elem: funkciója a hangfrekvenciás áram (teljesítmény) torzítás- és veszteségmentes eljuttatása az erősítőtől a hangszórókig. Semmilyen bonyolult többlépcsős jelátalakítás (erősítés, szűrés, energiaátalakítás, moduláció) nem történik benne, mint az aktív elemekben (az erősítőben) vagy a hangszóróban (elektromechanikus átalakítás). Lényegében akkora szerepe van, mint bármelyik ellenállásnak az erősítőben, ami a jelútban található. Se több, se kevesebb.
Összegezve: minden kábel, vezeték aluláteresztó szűrőként viselkedik az induktivitás és a szkin hatás miatt. Azonban otthoni körülmények között ezek a hatások jóval a hangfrekvenciás sáv felett (gyakorlatilag csak 100 kHz felett) jelentkeznek. Ami viszont lényeges, hogy a vezeték ellenállása és a hangsugárzó változó impedanciája együtt egy frekvenciafüggő csillapító tagot (feszültségosztót) képez.
Megfelelő keresztmetszetű, közönséges sodort réz kábelekkel elérhető, hogy ez a frekvenciafüggő csillapítás a hangfrekvenciás tartományban elegendően alacsony legyen. A csillapítás nem hallható, ha a hangszórókábel ellenállása nem éri el a hangsugárzó impedancia minimumának 4%-át.
Aki a drága hangszórókábelekben keresi a jó hangzás titkát, igen messze jár az igazságtól. A különleges kivitelű és túlárazott hangszóró vezetékek, kábelek alkalmazása helyett fontosabb, hogy jó minőségű hangsugárzó csatlakozókat használjunk. Egy hangrendszer hibáin drága hangszórókábelekkel sem javíthatunk, ahhoz pedig nagyon rossz minőségű (pl. alulméretezett és eloxidálódott) kábelekre és csatlakozókra van szükség, hogy pont a kábelelek cseréje okozzon javulást. A hi-end hangszóró kábelek lényegében optikailag feltuningolt, többnyire közönséges hangszórókábelek, és - bár összeszerelési minőségük vitathatatlan - az a rengeteg hókusz pókusz, ami marketingüket illeti, hamisnak vehető.
Horváth Csaba
Hálózati Dugó Forgatása
A hálózati transzformátorok primer tekercsének a kezdete mindig a tekercstest belsejében van.
Amenyiben mindig úgy csatlakoztatjuk a hálózathoz, hogy ide kerüljön a hálózat "NULLA" vezetéke,
akkor a készülék fémházán (részein) kisebb lesz az érintési (szivárgási) feszültség.
Ez egy digitális kézimüszerrel kimérhetö a hálózati földpont és a NEM földelt készülékház között.
A kisebb érintési fesz. értéket adó dugópozició a helyes.
Creative Sound Blaster Audigy 2 ZS Model:SB0360 (OPA2134UA)
Grundig CD 1000 Tuning
SL-PS770A Tuning
|