Az ideális hálózat
Írta: Darvas László

Tízévvel ezelött elhatároztam, többé nem írok hifiröl - söpörtem eleget, söpörjön már más is. Betüvetés helyett inkább betüszedéssel foglalkozom, másoknak csinálok újságot, könyvet. Ami tapasztalatot alapfokú hifi-készülékek tesztelésével szereztem egy áru nélküli társadalomban, amúgy sem érhet sokat az új piacgazdaságban. Ezt a saját börömön is megtapasztaltam. Mióta nem kell tekintettel lennem a hazai piac sivárságára, az olvasoközönség anyagi körülményeire és egyéb didaktikai szempontokra, végre lelkiismeretfurdalás nélkül szerezhettem magamnak "kevésbé demokratikus", azaz kissé drágább készülékeket, gondolván, hogy én aztán játszva kiismerem magam közöttük. De ahogy feljebb léptem az árlistán, bizony én is elkövettem az összes hibát, és éppúgy megfizettem az árát, mint bárki más. Szóval, "filiszter lettem magam is."
Most azonban értékes információ birtokába jutottam, szeretném megosztani másokkal. Egy nagyon régi problémáról van szó, amelynek a megoldását sajnos nem én találtam meg (pedig, fene egye, annyira egyszerü, hogy akár én is rájöhettem volna 20 évvel ezelött!), hanem egy Roy nevü fickó, aki az általam is olvasott internetes honlapon fertözget bennünket a tippjeivel.

Helyreigazgatások
Mielött azonban ezekre rátérnék, szeretném kihasználni az alkalmat egy kis mentegetödzésre. Annak idején nagyon sokat kísérleteztünk, és mint búcsúbeszédemben kissé általánosítva megfogalmaztam, "elkövettük az összes lehetséges szamárságot, hogy ne másoknak kelljen elkövetniük". Ezekért természetesen én vagyok a felelös egy személyben, és örülök, hogy most, tíz év után a Hifi Piac jóvoltából konkrétan is kiigazíthatom két lényeges tévedésemet (ha még érdekel valakit).
Az egyik a kábelekre vonatkozik. Fenntartva természetesen, hogy bármilyen drótnak megvan a maga jellegzetes hangképe, vissza kell vonnom összes nézetemet az odahaza kivitelezhetö kábelkonstrukciokról. Ez mind tévedés volt. Maradjunk szigorúan a gyári kábeleknél. (Tudnunk kell azonban, hogy a használt kábel eladhatatlan, és az idök végezetéig a nyakunkon marad. Legyünk hát óvatosak, ne tartsuk a megtakarított pénzünket kábelben")
A másik az úgynevezett hierarchia-elvvel kapcsolatos. Sehogysem akartuk elismerni (bár lapszemle-rovatunkban gyakran idéztük), hogy a leggyengébb és ezért legfontosabb láncszem mindig az, ami legelöl van: a lemezjátszó-futómü, illetve a CD-játszó (utána pedig az elöerösítö és így tovább sorban). Ma már tökéletesen meg vagyok gyözödve ennek az elvnek az igazságáról.

Honlapok elönye
Hogy milyen készülékeket használok, azt itt nem fogom elmondani, mert ez nem a reklám helye. Amúgysem "a legjobbak" - én ezekkel tudtam megalkudni. Valamennyi gépem hangszóróstul-kábelestül ugyanannak a cégnek a terméke. A gyárnak van egy internetes honlapja, amelyen több ezer magamfajta örült próbálja megváltani a világot. Sok jó tanácsot kaptam már ezen a fórumon, persze, mindvégig az általunk favorizált gyártmányokról. A fentnevezett Roy azonban olyasmire jött rá, ami gyanítha-tólag tökéletesen márka-független: milyen legyen az elektromos vezeték a villanyórától a készülékekig. Vagy kétszáz bajtársunkat már megfertözte a mániájával. Én is kiépítettem Roy vezetékrendszerét, és a nyereség minden elképzelésemet felülmúlta.
Idejében leszögezem, hogy az alább leírandó müveleteket kizárólag villanyszerelö végezheti. Aki maga nyúl bele az elektromos hálózatba, és agyoncsapja az áram, azt a Hifi Piac szerkesztöjével közösen a saját halottunknak tekintjük, de semmilyen felelösséget nem vállalunk a sorsáért. Ha valaki rászánta magát az alábbiakban ajánlott technológiára, okvetlenül hívjon villanyszerelöt.

MCB-k és kábelek
A villanyórát és az ahhoz tartozó kismegszakítót senki sem bonthatja meg az Elektromos Müveken kívül. A mért áramot azonban már mindenki a maga felelösségére vezeti tovább egy müanyagdobozra, amelyen kismegszakító kapcsolók, angolos rövidítéssel MCB-k (Miniature Circuit Braker) sorakoznak. A lakás különféle áramköreit védik, zárlat esetén lekapcsolnak.
Régi felismerés, hogy a lakásban müködö háztartási készülékek zavarják a hifi hangminöségét, célszerünek látszik fenntartani egy olyan kismegszakítót, amelyröl közvetlenül és kizárólag a hifi-berendezéshez fut a vezeték. Ez a gyakorlat azonban nem terjedt el, és nem is mindig vált be. Néhány éve magam is kiépíttettem egy ilyen "ösvényt". Pocsék hangja volt.
Mert például az sem mindegy, milyen kábel fusson a konnektorig. Vékony legyen-e, avagy vastag (mennyire vastag)? Egyeres legyen-e, avagy sodrott? Milyen legyen az anyaga, a konstrukciója, a szigetelése? Sorra kérdeztem minden elképzelhetö szakembert, össze-vissza beszéltek valamennyien. Némelyik hifi-kereskedö a saját méregdrága hangszórókábelét ajánlotta, ezt sürgösen felejtsük el. Még leginkább a készülékgyártóktól várhatnánk eligazítást, de hát nem szívesen lépik túl a hatáskörüket. ök sem tudják, mi a teendö, meg nem is vállalják a felelösséget a barkácsolásért és az ezek nyomán bekövetkezö balesetekért. Szóval, az elektromos hálózat milyenségét illetöen eddig nem alakult ki semmiféle audiofil közmegegyezés.

Megszólal a gyártó
Roy ötleteit eddig nem méltattam figyelemre. Sajnos (vagy szerencsémre) a szobámban kevés a konnektor, ezért a hifihez az ajtó elött, a szönyeg alatt kellett futtatni a hálózati kábelt, amiben mindenki folyton orra esett. Még egyszer rákérdeztem a honlapot menedzselö gyári adminisztrátornál, nincs-e valami javaslata. Csodák csodája, vállvonogatás helyett végre konkrét tanácsot kaptam: ök külön MCB-t és onnan 6 mm2-es drótot javasolnak. (Mindig háromszoros vezetékröl van szó; a fázis szigetelésének színe fekete, a nulláé kék, a védöföldé sárga-zöld csíkos.) Visszakérdeztem: ö milyet használ otthon. Nos, ö speciel 10-eset, de a hivatalos javaslatuk a 6-os" Miheztartás végett, a normál gyakorlatban a rézdrót sohasem vastagabb 1,5-2,5 mm2-esnél, különben nem lehetne behúzni a jóelöre bevakolt gégecsöbe. Hatos, pláne tízes vezetéket nemhogy huzalozni nem lehet, de még meghajlítani is alig. A három szálat bele lehet ugyan eröltetni egy 20 mm-es gégecsöbe, de azt utólag vagy sikerül belehajlítgatni-bevakolni a falba, vagy sem. Ha nem, akkor a falon kívül kell vezetni, mondjuk egy fehér müanyag szerelöalagútban. Az ember tehát háromszor is meggondolja, hogy belevágjon-e. Engem voltaképpen a gyári "hivatalos" javaslat gyözött meg róla, hogy Roy ideáit komolyan kell venni.

Roy ösvényein
Roy egy második, komplett kismegszakító-dobozt installált, egy egész sor MCB-vel. ö aktívrendszert használ, összesen 9 készülékében van tápegység, tehát ennyi MCB-t és ugyanennyi "ösvényt" kellett kiépítenie. Közönséges halandónak kevesebb is elegendö. Általában 3 ösvény tekintendö optimumnak: egy a forrásokat szolgálja ki (lemezjátszók, tunerek), egy az elöerösítöt (keresztváltót stb.), egy pedig a teljesítményerösítö(ke)t. De persze az a legjobb, ha minden tápegység külön, önálló ösvényröl müködik. Mintha valamennyit közvetlenül a villanyórára akasztanánk.
A kábel közönséges, merev, egyeres, szigetelt bolti rézhuzal. Nem tudhatjuk, milyen a minösége - ezt lehet kapni és kész. Ekkora mennyiségü réz, ennyire nehezen kezelhetö kábel szinte minden tesztelést kizár, de az eredmény majd fölöslegessé is tesz minden további tesztet. Hogyan is mondta egykor a Linn cég? "Ha bevetted a várost, ne bocsátkozz utcai harcokba."
Az ember azt gondolná, hogy az MCB-kröl az ösvények a fali konnektorokhoz futnak. Tévedés. Roy megszakítás nélkül közvetlenül a készülékekhez vezeti a kábeleit, a végükön egy különleges amerikai müszercsatlakozóval, amelybe még a 6-os vezetéket is bele lehet csavarozni (erröl még lesz szó). A hálózati kábelt el lehet felejteni. Miképpen a "hálózati kondicionálókat" és egyéb segédeszközöket is, ezeket néha még a tapasztalt hifistára is rásózzák, holott nyilvánvalóan tönkreteszik a hangminöséget. (Roy azóta is a permanens fejlesztés állapotában leledzik, MCB-k helyett ma már másfajta eszközöket is javasol, én azonban ezekkel nem rokonszenvezem, és itt nem is szeretnék kitérni rájuk. "Ha bevetted a várost...")

Vastag? Még vastagabb?
Roy irományai 6-os kábelröl szólnak, de újabban már ö is a 10-est emlegeti, ezért elöször is a kettö közötti különbséget akartam megismerni. Egyetlen MCB-t installáltattam, és arról kétféle vezetéket futtattam párhuzamosan, két külön konnektorra. A vastag drótot könnyen bele lehet szerelni a kismegszakítókba - annál nehezebben a normál fali csatlakozóaljzatokba, a villanyszerelö majd' belezöldült. (Késöbb áttértem az ipari csatlakozókra, ezekröl is külön szólok majd.)

Ipari célra szánt aljzat és csatlakozódugó. Az érintkezök vastag rézrudak, illetve rézhüvelyek. A vastag drót csavarral rögzíthetö mind az aljzatban, mind a dugóban.

A vastag rézdrót "beégése" hosszú folyamat, a kábel csak 8-10 hét után nyeri el a végleges hangját, de néhány nap után már egész tisztességesen szól ahhoz, hogy felmérhessük a potenciálját. Konnektorok között sohasem szabad ide-oda váltogatni. (Tettem már tönkre erösítöt azzal, hogy kikapcsolás után túl hamar kapcsoltam vissza!) Egyszerüen csak zenét kell hallgatni néhány napig, és megfigyelni, hogy mennyi örömünket leljük benne.
A 6-os vezeték meglepöen jó. A hangképben háttérbe szorul, ami eddig kellemetlen és tolakodó, viszont kiemelkedik, ami kellemes. Tisztább, nyugodtabb, zeneibb hifi.
A 10-es vezeték pedig egy egészen más világ. Meggyözöbb, "felnöttesebb". A térhatása teljesen eltérö. A szólamok most már nem az orrom elött ugrándoznak föl-le, hanem hátrafelé szépen lenyugodva, elhelyezkednek a térben. Elöször érzem, hogy a hifinek - furcsa ezt leírni - VAN valami köze a zenéhez, a hangszerekhez.

Elosztó és hálózati kábel
Az én készülékeim hálózati kábelei müszercsatlakozósak, vagyis cserélhetök. A következö lépésben tehát az egész készletet (elosztójukkal együtt) lecseréltem egy saját gyártmányú 10-es elosztóra, amely a készülékállvány aljáig fut és ott három 6-os vezetékre oszlik. A végükre bolti, 300 forintos müszercsatlakozót forrasztottam. A kettös szigetelés kötelezö. Második szigetelörétegnek zsugorcsövet választottam (egyméteres szálakban kapható), de persze mást is ki lehet találni. A merev kábellel természetesen ügyeskedni kellett, amíg sikerült odahajlítgatni a készülékek "bejáratához".
Az eredeti gyári kábeleket rövidesen felpakoltam a szekrény legfelsö polcára. Soha többé nem lesz rájuk szükségem, legföljebb ha valamelyik készüléket majd el kell adnom. A hangminöség nagyjából ugyanakkorát és ugyanolyan irányban javult, mint a konnektor kiépítésével. Elhatároztam, hogy kiépítem mind a három készülék számára a teljes 10 mm2-es ösvényt. Viszont mindenképpen közbe akartam iktatni konnektorokat plusz villásdugókat. Mi ugyan a gyári ajánlásnak megfelelöen éjjel-nappal bekapcsolva, üzemi hömérsékleten tartjuk az (egyébként félvezetös) készülékeinket, de vihar idején azért mégiscsak jobb mindent kihúzni a falból.

Aljzatok és dugók
Ipari célokra ugyan, de készül olyan aljzat és dugó, amely felveszi a 6-os kábelt meg a kissé körbereszelt 10-est is. Nagyobbak a szokványosnál, kissé ormótlanok. Belül vaskos réz nemiszerveik vannak, a kontaktus úgyszólván tökéletes. Sokféle kivitelben kaphatók, nekünk nyilván a hárompólusú változatra van szükségünk, a dugalj típusszáma DAFR 162, a dugóé DFM 162. Az aljzatnak fel-lecsapható fedele van, azt le kell fürészelni. A dugóból el kell távolítani a hátsó, csavarokkal ellátott rögzítöelemet, a vastag kábel miatt amúgy sincs rá szükség. Három ilyen konnektort installáltattam, három MCB-röl, gégecsöben futó 10-es kábelekkel. A "hálózati madzag" is zsugorcsöbe bugyolált 10-es kábel. Sajnos, a zsugorcsö vagy túl szük, vagy túl tág, hevítés után nem simul rá szépen a kábelekre. Nem igazán elegáns.
A felforrasztott bolti müszercsatlakozók nem váltak be. Vékony pléhböl készült lemezeik idöröl-idöre elgörbültek, gyakori volt a kontakthiba. Egy alkalommal az Audio Tuning cégnél járva elmeséltem a kábelsztorit Kiss Róbert barátomnak, szót ejtve Roy különleges müszercsatlakozójáról. Robi csak kiszaladt a raktárba, és már hozta is a dugót. Masszív érintkezöi vannak, a kontaktus tökéletes. Ugyanaz érvényes rá, mint a konnektorokra, a 6-os kábelt egyböl be lehet csavarozni, a 10-est kissé körbe kell reszelni. A müanyag házat hátul ki kell vájni, hogy a vastag drót belemenjen. Szerelés után pedig célszerü a kábelt epoxigyantával is beragasztani, vagy másképpen rögzíteni. (A müszercsatlakozók IEC szabvány szerinti bekötését lásd az alábbi képen).

 A müszercsatlakozó dugójának bekötése az IEC szabvány szerint, szemböl nézve (vagyis ezeket a lyukakat látjuk a dugó elején, mielött belenyomnánk a készülékbe).  A: fázis, B:  védöföld, C: nulla.

Akinek a hálózati kábelei nem bonthatók, magára van utalva. Senkinek sem ajánlom, hogy "belebarmoljon" a készülékeibe. Elöbb-utóbb minden hifit eladnak, elfuserált masinát viszont senki sem vesz, gyári állapotban kell maradnia. Az "ösvény" ilyenkor jobb híján véget ér a konnektornál. Még így is jobb lesz, mint bármi más, de készíteni kell hozzá valamiféle toldalékot az ipari csatlakozóaljzat és a normál villásdugó között. Nincs tippem. Mindenki a saját felelösségére járjon el.

MCB, de milyen?
Hifiben a jól szólásnál én általában többre tartom a hallgathatóságot - de a jobb energiaellátás folytán mindkét paraméter bámulatosan sokat javult. Ezen a ponton abba is akartam hagyni a kísérletezést, dehát nem bújhatunk ki a börünkböl, a hifista mindig hifista marad és utána akar járni a dolgoknak. Roy annakidején végigpróbált egy csomó MCB-típust, és oda lyukadt ki, hogy egyik pocsékabb, mint a másik - még a legelviselhetöbb az angol Memera. Minthogy a tippjei eddig mind bejöttek, ezt a tézisét már nem kérdöjelezte meg senki, és elkezdték vásárolni a Memerákat. Én is beszereztem három darabot, bár nem füztem hozzájuk nagy reményeket. ("Ha bevetted a várost...!") És ekkor jött a meglepetés. A legendás Memera hangja steril, sávhatárolt, se alja, se teteje. Az én szobámnak van egy eröteljes 60 Hz-es rezonanciája, ráadásul a hangszórók a sarokban állnak, elkerülhetetlen némi jótékony bummogás - de a Memera még ezt a 60 Hz-et is kiszürte.

Demonstráció céljára készült 16A-es ABB belsö szerkezete. A kék nyíl azt a szakaszt szemlélteti, amelyen egy
rézkallantyú elmozdulása létrehozza/megszakítja az
érintkezést. A tekercs, amelyen a feszültségnek keresztül kell futnia, a valóságban csaknem 10 mm átméröjü.

Szerintem tehát Roy tévedett. De már az is nagy szó, hogy egyáltalán felismerte: az MCB-knek hangminöségük lehet! A kismegszakítók bonyolult belsö szerkezete - lásd a 3. képen - indokolhatná ezt, dehát utólag könnyü bölcsnek lenni. Most már további MCB-típusokkal próbálkoztam. (Kétféle típus van forgalomban: "B", azaz gyors, illetve "C", azaz lassú. Bennünket a "B" típus érdekel. Van rajtuk még egy, nem túl lényeges adat, ez a mi számunkra 3000 és 4500 között van. A 6000-re specifikált típusok inkább a villanyórába valók.) A boltban elmagyaráztam az eladónak a problémámat, és megkérdeztem, szerinte melyikkel érdemes kezdeni. Kapásból rangsorba rakta a típusokat. ö persze alighanem a megbízhatóságuk alapján ítélt, tény, hogy a francia-olasz Merlin Gerint tette az elsö helyre, így hát ezt próbáltam ki elsönek. Nos, a Merlin szinte azonnal sokkal kellemesebben zenélt mind a Memeránál, mind pedig az eredetileg installált, a hazai Bakony Müvek gyártotta SBS-nél. Mire teljesen beégett (nettó 20 óra), az SBS-hez képest akkora különbséget tapasztaltam, mint egy közepes és egy nagyon jó lemezjátszó között. Amit én eddig a hifim eredendö gyöngeségének véltem - monós, nem igazi a magasa, zavaros a mélye, torzít a közepe, a tenor krákog, a szoprán selypít, a dzsesszmuzsika unalmas - az bizony jórészt a gyatra MCB hibája volt. De hogy kevésbé jól kiépített, esetleg közös MCB-röl futó vezetékkel, olcsóbb készülékek (hifi-tornyok?) zenéjén is meg lehet-e hallani két kismegszakító különbségét? Ki tudja. Én arra tippelek, hogy igen. Egy ilyen próbát megejteni csak fillérekbe kerül.

16A kontra 32A
A hangminöség szempontjából tehát az volna a legjobb, ha egyáltalán nem használnánk MCB-t - dehát megkerülhetetlen. Söt, még egyfajta hierarchiába is kell illeszkednie. Ha a villanyórán lévö "fökapcsoló" mondjuk 32A értékü, akkor az utána következö, a lakás egy-egy körzetéért felelös MCB nem lehet nagyobb 16A-nál, hogy zárlat esetén csak ez az utóbbi MCB vágódjon le. Akkor csak egyetlen áramkör marad feszültség nélkül, nem pedig az egész lakás. Logikus.
Roy túltette magát ezen a szakmai elöíráson. Felismerte, hogy a nagyobb értékü MCB-k jobban szólnak, ami nem is csoda, hiszen vastagabb anyagokkal jobb kontaktust lehet elérni. Én sokáig vacilláltam, mert (végülis!) eddig nem követtem el szakszerütlenséget, de hogy a lakás 32A-es kismegszakítóját egy lényegében ugyanilyen értékü MCB kövesse, az szakmailag teljesen értelmetlen, és sem mérnök, sem villanyszerelö nem fogja ajánlani. Ezért mint ismeretterjesztö újságíró felhívtam a Fövárosi Elektromos Müveket, és konzultáltam egy üzemvitelben-üzemfejlesztésben illetékes szakemberrel. A következök derültek ki.
Az, hogy 32A-t 32A kövessen, szakszerütlen ugyan, de önmagában véve semmiféle veszélyt nem rejt, és a közüzemi szolgáltató sem tiltja. Egyszerüen csak arról van szó, hogy az adott szektorban bekövetkezö zárlat esetén elöfordulhat, hogy mindkét MCB egyszerre vág le, és az egész lakás sötétben marad. A zárlat megszüntetése után természetesen csak fel kell kapcsolni a megszakítókat, és minden megy tovább. A zárlati áram az épület biztonságát sem veszélyezteti, még a szokásosnál nyilván jóval kisebb ellenállású 10-es vezetékünk miatt sem, feltéve, hogy a lakás villanyórája nem esik az épület saját, nagyobb méretü kismegszakítójának közvetlen közelébe. Nálam ez a távolság 6-7 méter, ezt gyors számítás után böségesen elegendönek mondták.
Így aztán kipróbáltam a 16A-es Merlin után a 32A-es Merlint is. Jobban szólt. Tisztábbak, artikuláltabbak lettek a magasak, egészségesebb a térhatás. Legnagyobb elönyének azt látom, hogy lejátszhatóvá vált néhány, eddig reménytelenül torznak ismert, túlvezérelt felvétel. Mindazonáltal a hangzás balanszát némileg megváltoztatta, márpedig a hifi-hang lényege a kiegyensúlyozottság. Tehát még ha a 32A mellett dönt is valaki, akkor is célszerü elöbb 16A-t installálnia, hogy aztán majd pontosan érzékelje a változás irányát.

Az MCB hangjai
Eljátszottam a gondolattal: ha ez az ügy húsz évvel ezelött derül ki, biztosan szerveztem volna egy MCB-körtesztet, összehasonlítva az összes létezö típust. Hányfélét is találtam volna a boltban? Egyetlenegyet: a hazai gyártmányt. Talán még egy keletnémetet meg egy bolgárt. Ugye, milyen nehéz elképzelni ezt ma?! Ma már csak magánzó vagyok, komplett tesztre nem vállalkozom. De ha már itt volt a kezemben egy marékra való nyugati MCB (most már csupa 32A-es típus), szerettem volna legalább benyomást szerezni róluk. Mindig egyszerre hármasával cseréltem le öket.
A Siemenstöl sokat vártam, de nem vált be. Tárgyilagosan muzsikál, sztereó, de tolakodó, nem lendül meg a basszusa. Sem zenén, sem háttérzenén nem tudtam megszeretni. Jobb nála az ABB: hallgatható, mélyebb tónusú, a basszusa már képes megrázni a padlót, a magasátvitelét azonban szüknek találtam. Nem torzít, de monós, nem eléggé érdekes. Olyan, mint a Bakony, csak kulturáltabb kivitelben. Ezzel szemben a Legrande túlságosan lágy, elomló. A basszustartása kitünö, de a prezensze hiányzik, nincs benne elég élet. Jól müködhet agreszív hangzású rendszerekkel.
Az, hogy mindegyik jobb a Bakonynál, nem sokat mond. "Mit ér az MCB, ha magyar?" - kérdezte (volna) Ady Endre. Tény, hogy minden típusnak megvan a maga sajáthangja, amely éppúgy elemezhetö, mint az erösítöké vagy a hangszóróké. Bizonyára rendszerfüggöek is; az én felületes próbálkozásaim eredményébe nyilván bele kell kalkulálni a gépeim sajáthangját. Az eddig szóba került 6 típusból számomra mindenesetre a francia Merlin Gerin zenéje a legrokonszenvesebb (ismét Adyval szólva: "Párizs az én Bakonyom"), a tévedés kockázatát ennél érzem a legkevésbé nyomasztónak. Hadd ajánljam tehát kiindulópontnak, amíg valaki jobbat nem talál.
Darvas László
(1979-1992 a Hifi Magazin szerkesztöje)

Földhurok
Írta: MidiTom

Kevés utálatosabb dolog van, mint a földhurok.

Szerintem nincs olyan zenész, stúdiós, vagy hangtechnikus, aki még ne tapasztalta volna meg a földhurok áldatlan következményeit. Akkor beszélünk földhurokról az audio rendszerekben, hogyha az egyébként önmagukban kifogástalanul muködo készülékeinket összedugdosva zavaró brummok, cicergések és ezek mindenféle kombinációi jelennek meg a hangrendszerünkben. A földhurkok szakszeru elhárításához alapesetben elég megfordítani egy villásdugót, bonyolultabb helyzetben viszont nem árt tisztában lenni az elektronika alaptörvényeivel, és mivel a kérdés életvédelmi funkciókat is érint, a büntetojoggal :)

Földhurok2 - A tápegység visszavág
Írta: MidiTom

Miért szól förtelmesen a hangrendszerre csatlakoztatott notebook?

A múltkori földhurkos bejegyzésben nem sokat meséltem a részletekrol, de aki elolvasta az idézett cikket, az elég sokat megtudhatott a rusnya földhurkok természetérol és elhárításuk módjáról.

A földhurkokról egy jó összefoglaló írást találtam a Hobbielektronikaoldalán.

Nagyon gyakran probléma van viszont a notebook számítógépekkel, ha a hangjukat ki szeretnénk erosíteni. A probléma látszólag nem magyarázható földhurokkal, a hatás alapján viszont mindenki azonnal földhurokra gyanakszik.

Egyre jobban terjednek a hordozható kis gépek a zenészek körében is. Vegyünk egy végtelenül egyszerű példát. Valaki azt találja ki, hogy koncertre visz egy laptopot, amit rácsatlakoztat a keverőre. Felveszi a koncertet, a szünetben, vagy a buli előtt pedig valami kis háttérzenét nyomat be a rendszerre. Azonban abban a pillanatban, ahogy rácsatlakoztatja a gépet a keverőre, megszólal a csúnya brummos, zizis földhurkos zaj a hangszórókból. Emberünk hallott már valamit a jelenségről, ezért a tápegységet kihúzva akkumulátorról használja a gépet, és lám, meg is szűnt a probléma. Felmerül azonban a kérdés: ha a notebook tápját sima, védőföld nélküli dugóval oldották meg, akkor miként jöhet létre földhurok?

Tudnunk kell, hogy ez a jelenség nem túl régóta zavarja a laptoposok életét. Nagyjából 10 éve kezdték el a régi, hagyományos trafót tartalmazó, nehéz tápegységek helyett a kicsi és könnyű kapcsolóüzemű notebook adapterek gyártását. Ez még önmagában nem lenne baj, hiszen - elvben legalábbis - a kapcsolóüzemű tápegységekben is galvanikusan elkülönül a primer és a szekunder oldal, tehát nem szabadna létrejönnie a zavaró földhuroknak. Azonban a távol-keleti gyártók a kicsi és könnyű megoldásokat hajszolva olyan tápegységvezérlő IC-ket kezdtek felhasználni, melyek működéséhez egy kondi a szekunder részt közvetlenül összeköti villásdugó valamelyik csatlakozójával. Igen, ezáltal 50% esélyünk van, hogy a hálózati feszültség megjelenjen a tápegység csatlakozóján, attól függően, hogy hogyan sikerül bedugnunk a dugót. Ez a feszültség azonban nem életveszélyes, mert a kondi rendszerint elég kicsi értékű, így csak picike áram tud rajta átfolyni. De ha láttatok már szikrát, amikor USB-s nyomtatót, hangkártyát, scannert csatlakoztattok a számítógéphez, akkor most már tudjátok, hogy az emiatt van. Ugyanis azokhoz is hasonló tápegységeket gyártanak. Ha ez a megoldás nem is életveszélyes, néha ijesztően megrázhatja az erre fel nem készült embert.

Ebből azonban két probléma is fakad. Az egyik a "Plug-and-Play" eszközök csatlakoztatása során lép fel. Hozzánk már számos olyan készülék került javításra, ami így szállt el. Hiába lehet tehát elvben a készülékeket szabadon összedugdosni, a gyakorlatban mi azt javasoljuk, hogy minden olyan berendezést, ami önálló tápegységgel rendelkezik, kikapcsolt, sőt, konnektorból kihúzott állapotban csatlakoztassunk, és utólag kapcsoljuk be őket! Mondhatja erre valaki, hogy számos USB és FireWire eszközt a driver installációjának egy bizonyos szakaszában kell feldugni a gépre. Ilyenkor azt javasoljuk, hogy a dugó fém árnyékoló részét érintsük először a csatlakozó aljzat fém házához, így kiegyenlítve a potenciálkülönbséget, majd azonnal dugjuk a helyére a csatlakozó dugót.

A másik probléma a hanggal foglalkozók számára az idegesítőbb. Kialakul a fent vázolt földhurok, annak ellenére, hogy nincs is védőföldes hálózati dugó az adapteren. Azonban a kondi kicselezi ezt, és valamilyen mértékben a hálózati kábeleken keresztül zavaró jeleket cirkuláltat a hangrendszer felé.

A megoldást a jól ismert leválasztók jelenthetik itt is.
A színpadi gyakorlatban ugyebár DI-boxokat alkalmazunk, melyek egyszerre szimmetrizálnak és elvégzik a galvanikus leválasztást is. Egyszerűbb esetben (például az említett koncert rögzítős / zene beadós példánkban) elég egy jó minőségű vonal transzformátor. Mi elsősorban a Monacor típusokat javasoljuk, mert tényleg jó minőségűek az árukhoz képest.

A második képen látható FGA-40HQ nevű eszközt elsősorban autókba szánták, és 600 ohmos, de érdemes megpróbálni hangrendszerekbe is. Az első képen pedig a kifejezetten audió rendszerekhez tervezett FGA-102 látható, aminek 12 kohm-os a bemenete és kimenete is. Mi ezzel jó tapasztalatokat szereztünk. A hangot csak nagyon picikét színezi, sokkal kevésbé, mint a legtöbb DI box. Arra viszont érdemes ügyelni, hogy ne hajtsuk meg túlzottan nagy jelekkel, mert a trafó viselkedése nem lineárisba fordulhat, magyarán megjelennek a kimeneten a torzítások. Továbbá ne használjunk hosszú vezetékeket a kötözgetések során.

Még egy pár szót kéne szólni a notebookok hangchipjeiről. Általános elvként elmondható, hogy ezekre nem sok gondot fordítanak a tervezők. Megelégednek azzal, ha elfogadható minőséget produkál, képes megszólaltatni a picike és igénytelen belső hangszórókat, aztán kész. Aki jó minőségű hangot szeretne laptopról hifi készülékre, karaokéra, vagy színpadi rendszerre kivinni, az mindenképpen jól teszi, ha vesz egy külső, USB-s vagy FireWire-es hangkártyát. Az a tapasztalatunk, hogy még a fapados és olcsó Behringer UCA-202-vel is sokkal jobb lesz a kimenő hang, mint a belső hangkártyával. Ha pedig felvételt akarunk készíteni, akkor ne is spekuláljunk a saját bemeneten, használjunk mindenképpen külső eszközt! Ha komolyabb célokra is be akarjuk vetni a gépünket, például zeneszerkesztés, LiveAct, vagy bármi más, ahová ASIO-s cucc kell, akkor számtalan M-Audio, E-MU, ESI és Cakewalk interfész közül válogathatunk. Ebben a kategóriában a kis kedvenc nálunk az olcsósága és sokoldalúsága miatt a Cakewalk UA1-G .

Most kifejezetten a zaj problémák orvosáláról akartam beszélni, ezért nem megyek bele abba témába, hogy milyen notebook gépek alkalmasak zenei szoftverek futtatására és milyenek nem, mert ez egy jó nagy lélegzetű történet. Majd arra is sor kerül.

Egyetlen dologra még célszeru odafigyelni, ha a notebook saját kimenetérthasználjuk, és a fent említett vonaltrafók bevetésére készülünk. A legtöbb notebookon kombinált vonal / fejhallgató kimenet van, ami nagyon alacsony impedanciát jelent. Némelyik típuson azonban át lehet kapcsolni a kimenetet, hogy fejhallgató, vagy vonal szintet produkáljon. Ilyenkor a vonaltrafó által képviselt terhelo impedanciát már figyelembe kell vennünk. Járjunk el tehát körültekintoen! Egy egyszeru próbával is eldönhtejük, hogy mi lesz a jó megoldás.
MidiTom

Hálózati Dugó Forgatása

A hálózati transzformátorok primer tekercsének a kezdete mindig a tekercstest belsejében van. Amenyiben mindig úgy csatlakoztatjuk a hálózathoz, hogy ide kerüljön a hálózat "NULLA" vezetéke, akkor a készülék fémházán (részein) kisebb lesz az érintési (szivárgási) feszültség. Ez egy digitális kézimüszerrel kimérhetö a hálózati földpont és a NEM földelt készülékház között. A kisebb érintési fesz. értéket adó dugópozició a helyes.